Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

szerű más módon közöltessenek, mert a részvényes csak a vonatkozó adatoknak kellő ismeretében gyakorolhatja a törvényben részére biztosított azt a jogot, hogy vitathassa, miszerint a mérleg összeállításánál figyelmen kivül hagyattak a kereskedelmi törvény 199. §-ának parancsoló rendelkezései. Ebből a jogi felfogásból kiindulva, a felperesnek joga van és joga volt ugyan az alperes társaságtól követelni, hogy miután az 1900. évi mérlegben az «értékpapirok», "különféle követelések», «külön tartalék» és «különféle tartozások)) czimén felvett összegek ott részletesen fel nem soroltattak, ez a részletezés neki az arra hivatott fórumon, t. i. vagy a közgyűlésen, vagy pedig ha az ott megtagadtatott, a bíróság előtt, a perben megadassék, ámde a felperest megillető ebből a jogból kifolyóan ő az 1901 márczius 28-án megtartott közgyűlésen, a közgyűlési jegyzőkönyv tartalma szerint, a kivánt felvilágosítást és részletezést meg is kapta, amenynyiben ezajkönyvaz ellenkezőnek bizonyításáig bizonyságot tesz arról, hogy az alperes társaság vezérigazgatója ugy a külön tartalékban mutatkozó különbözetekre nézve a részletes felvilágosítást megadta, mint pedig az értékpapirállományt és a követelések tételeit részletesen ismertette. A «különféle tartozások* czimén előforduló tétel tekintetében pedig a felperes saját válaszbeli előadása szerint elegendőnek találta volna az alperesnek a perben tett abbeli kijelentését, hogy ezek gépek és vagyonok még hátralékos árát és kisajátítás folytán keletkezett fizetési kötelezettségek ellenértékét képezik. A dolgok ilyetén állásában felperesnek, amint ezt az alsóbiróságok Ítéleteik indokolásában helyesen kifejtik, kötelességében állott egyrészt tüzetesen megjelölni azokat az egyes tételeket, amelyek értékelését, illetve kitüntetését törvényellenesnek állítja, másrészt pedig e részbeni állításainak igazolására bizonyítékot is szolgáltatni. Ennek a kötelezettségének azonban a felperes nem felelt meg, mert attól a válaszbeli előadásától eltekintve, hogy az újpest-rákospalotai vasútnak állítólag 15,600 drbot tevő czimletei nem az 1900 decz. 31-ikének megfelelő árfolyamnak értékeltettek, e részben semmiféle positiv adatot a perben nem szolgáltatott ; miért is az alsóbiróságok ítéleteiknek ide vonatkozó indo-