Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

67 lakásból segélykiáltást hallanak, oda be ne engedjenek senkit, hallotta felpeies segélykiáltását s az elóbbeni tanuk előadásával egyezőleg látta, hogy felperes az ajtó üvegablakát betörte, az ablakon kiugrott s az utczáról, hol összeesett, alperes egy rendőrrel vezette vissza ; hasonló értelemben vallottak B. és B.-né tanuk; V. B. alkapitány azt vallotta, hogy egy rendőr jelentette neki, hogy alperes agyonveri a feleségét, mire ezek lakására ment, hol az ajtót zárva találta, mire felszólítására alperes az ajtót kinyitotta, felperes, kinek keze véres volt, panaszkodott, hogy férje megverte, alperes pedig azzal védekezett, hogy a tettlegességet felperes kezdeményezte, s felperes még azt is panaszolta, hogy férje nem engedi elmenni, mit alperes megerősített, s minthogy a tanú felperes életét veszélyeztetve látta, alperes fegyvereit magához vette s rendőrt hagyott ott azon utasítással, hogy amenynyiben alperes a nejét bántalmazná, tegye ártalmatlanná ; V. S. tanú azt vallotta, hogy alperes az egyezség kiállítása előtt — nejét értve alatta — ugy nyilatkozott : «hogy ha másként nem sikerül, erőszakot fog alkalmazni, csak jöjjön haza, mert Budapesten nincs olyan hatalma vele szemben*. E tényállásból a kir. törvényszék azt a következtetést vonja le, hogy felperes erkölcsi és phisikai kényszer hatása alatt, tehát akaratának nem szabad elhatározásából irta alá az egyezséget, amely föltevést az is támogat, hogy felperes közvetlenül az A. a. aláírása előtt dr. V. S. előtt ugy nyilatkozott : «hogy kénytelen vagyok az egyezséget aláírni, mert különben férjem nem vál el tőlem», s az ettől való félelme alapos is volt, mert oly viselkedés, aminőt alperes tanúsított a tanuk vallomása szerint felperessel szemben, a műveltség magasabb fokán álló házastársra nemcsak elviselhetetlen, hanem még az életére is veszedelmes és azért az ezen áldatlan házaséletből való szabadulás óhaja és reménye is oly lelki állapotot idéz elő, hogy annak keresztülvitele érdekében a férj által ajánlott jogügylet a fenforgó esetben a felperes szabad akaratából eredőnek nem tekinthető. Nem változtat ezen az a tény, hogy felperes önként ment a közjegyzőhöz s az előirt alakiságok mellett az egyezséget aláirta, mert a megfélemlítés és erőszak ellenében el lévén követve, annak ismételt elkövetése vagy a fenyegetésnek beváltása pedig kizártnak tekinthető nem volt, kétségtelen 5*