Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
52 hogy a testi sértést elhárithatlan esemény, vagy egy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, vagy sérültnek saját hibája okozta. Alperes nem is bocsátkozik annak bebizonyitásába, de nem is állítja, hogy valamely vis major, valamely harmadik személy elhárithatlan cselekménye vagy a sérültnek saját hibája fenforgott volna, az pedig, hogy vajon vonatösszeütközés vagy csak vonathorzsolás történt, a kártéritési kötelezettség szempontjából merőben közömbös. Tény az, hogy az esetet megelőzőleg felperes ügyvédjelölt volt, ilyen minőségben ténykedett és működött, tény az is, hogy felperes a vonatból kiszállva, szédüléseket szenvedett, szállodába szállani kénytelen volt, tény az is, hogy felperes közvetlen az eset után orvosilag megvizsgáltatván, két szakértő orvos, kiknek egyike maga alperes pályaorvosa volt, felperesen neurosis traumaticát (railway-skint) megállapított. Tény továbbá az is, hogy felperes O-Becsére hazaérkezvén, dr. P. és dr. Sz. községi orvosok által orvosi gyógykezelés alá vétetvén, állapota íolyton-folyvást hanyatlott, általános elgyengülése és munkaképtelensége bekövetkezett, s rajta a neurosis traumatica tünetei orvosszakértöleg megállapíthatók voltak. Felperes sínylődő és szenvedő állapotában gyógyulást keresve, felkereste dr. Kétly egyetemi tanárnak budapesti klinikáját, ott is több napon át betegen feküdt s dr. K. tanár is azon orvosszakértői véleményének adott kifejezést, hogy felperes súlyos functionális idegbajban szenved, mely idegbaj a vasúti szerencsétlenségből származó traumás neurosisnak, úgynevezett railwayskinnek minősítendő. A kir. törvényszék a tényállásnak minden irányban való megállapítása végett felperes kórállapotának orvosszakértői megvizsgál tatását elrendelte s ezen orvosszakértői vizsgálattal dr. K. és dr. D. kir. törvényszéki állandó orvosszakértőket s dr. O. budapesti angyalföldi tébolydai igazgató főorvost bizta meg. Ezen szakértő orvosok szakvéleményükben megállapították, hogy felperes idegrendszere még jelenleg is functionális zavarokban szenved, megállapították, hogy felperes bár a javulás utján van, de jelenleg még beteg s munkaképtelen, hogy kedvező körülmények, gondtalan élet mellett s ha. az autosuggestio, vagyis a meglevő idegkóros tünetek akaratlan ébren tartása nem hatna gátlólag a gyógyfolyam rendes menetére, a beteg körülbelül egy év alatt munkaképességét részben