Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

40 támasztás a balesetet alig akadályozhatta volna meg és mert az alperesnek, mint munkaadónak a munkásait érhető baleset elháritása érdekében szükséges intézkedések tekintetében feladata nemcsak szabályrendelet megalkotásában, hanem abban is áll, hogy annak szigorú betartásáról gondoskodjék és azt ellenőrizze, amely feladatának pedig kétségtelenül meg nem felelt, mert a megállapított tényállás szerint a megszabott óvó intézkedések a kocsiszínben szokásosan nem alkalmaztattak. A most felhozott indokok alapján a felperes hibáját a baleset előidézése körül nem lehetett megállapítani, annál kevésbbé, mert azzal a körülménynyel szemben, hogy a felperes a portásnál jelentkezni tartozott volna, amely kötelezettség előírva nincs, S. tanú vallomása alapján kétségtelen, hogy felperes annak eleget tett. Annak következményekép pedig, hogy a felperest hiba nem terheli, a baleset magánjogi következményeit egészben az alperes köteles viselni annál is inkább, mert az elsőbiróság által megállapított helyes tényállás szerint az ügy kizáróan az alperes közegei mulasztásának tudandó be. A kár mérvének megállapításánál az elsőbiróság álláspontját vonatkozóan felhozott indokai alapján e helyütt is elfogadva, a kifejtettek alapján az elsőbiróság ítéletét elutasitó részében a per főtárgyát képező életjáradékra nézve megváltoztatni kellett. (1903 április 22. 3036/903. P. sz. a.) A m. kir. Curia: Az évjáradék összegét illetően mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik akkép, hogy alperes tartozik a felperesnek 1900 április 10-től október 10 ig havi 93 K 75 f.-t, ettől fogva pedig a felperes élete tartamára havi 75 K-t az elsőbiróság ítéletében megállapított módon és időben megfizetni. A másodbiróság által évjáradék czimén megítélt többletre nézve a felperes elutasittatik, egyebekben a másodbirói itétélet helybenhagyatik. Indokok: Arra az időre, melyben a felperes teljesen keresetképtelen volt, az 1125 K-t tevő évi keresményének megfelelő részét teljesen követelheti, az 1900 április 10-tői október 1 o-igterjedő időre tehát a havi járandóság 93 K 75 f.-ben volt megítélendő, mert a 3. 7. a. kimutatás szerint felperesért 1900 április ío-től september 16-ig kórházi ápolási dijak fizettettek, felperes tehát az ideig kórházban s igy kereset nélkül volt, arra pedig Döntvénytár. III f. XXVII. 4