Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

43 bánásban részesíteni, hanem a vasút mindenki részére a szállítást annyi fuvardíjért köteles elvállalni, amennyi a díjszabásban foglaltatik, amiből természetszerűleg következik, hogy a vasút egyes feladó feleket nem részesíthet abban az előnyben, hogy nekik a közzétett díjszabásban foglalt tételnél kevesebbet számit, mint más feladó feleknek. Ezek az intézkedések azonban egyáltalán nem zárják ki azt, hogy az egyes feladó akár ellenérték fejében, akár ellenérték nélkül, az őt megillető dijtétel-kedvezményt igénybe ne vegye, már pedig az A) alatti megállapodás nem tartalmaz egyebet, mint hogy alperes a közzétett hirdetmény által megállapított dijtétel-kedvezményt felperessel szemben nem veszi egészen igénybe, arról részben lemond, ez pedig sem a fuvardijnyilvánosság elvébe nem ütközik, sem a közérdeket nem sérti. Támogatja ennek a felfogásnak a helyességét az 1892. évi XXV. tcz.-be beczikkelyezett nemzetközi árufuvarozási egyezmény IT. czikkének rendelkezése is, amely szerint oly magánegyesség, melyben egy vagy több feladónak a díjszabásokkal szemben díjmérséklés biztosíttatnék, tiltva van és semmis. Ez a rendelkezés tehát csak az alacsonyabb dijkikötés tilalmát statuálja és az erre vonatkozó megállapodást mondja semmisnek, ellenben nem tiltja el a magasabb dij kikötését, amiből következik, hogy a drágább fuvardíj kikötése érvényes és igy érvényes a feladónak a vasúttal szemben elvállalt az a lekötelezése, hogy a díjmérséklést vagy annak egy részét nem veszi igénybe. Ez az egyezményi intézkedés, habár nem terjed ki a belföldi forgalomra, döntő jelentőséggel bir azért, mert ennek az egyezménynek zárójegyzőkönyve szerint — II. pont — a magyar állam meghatalmazott képviselője constatálta azt, hogy ami forgalmi szabályaink a 11. czikkben megállapított elvvel összhangban állanak. Mindezek alapján stb. 28. A magánfél valamely állítólagos jogosulatlan czéghasználat által okozott sérelmének orvoslását csakis a kereskedelmi törvény 24. §-ában szabályozott peruton követelheti, s ha kérvénynyel járul a bíróság elé, ez csupán feljelentés