Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

4-1 felperes kérelmére a csődtörvény 145. §-a alapján a kir. törvényszék mint csődbíróság előtt folytatott és fejeztetett be. A kir. törvényszék azt a tényállást állapította meg, hogy felperes 1894. évi májustól 1896 június 18-ig a keresetben kitüntetett illetményekkel üzletvezetői minőségben az alperes szolgálatában állott, hogy továbbá 1896 június 18-án a szolgálatból előzetes felmondás nélkül alperes által elbocsáttatott, hogy végül az 1896. évi április— június hónapokra eső fizetéséből és egyéb illetményeiből 762 frt 32 krt, valamint a három havi felmondási időre eső járandóságát meg nem kapta. Minthogy pedig eme tényállás szerint felperesnek a tényleges szolgálati idejéről alperes által ki nem fizetett fizetésének és egyéb illetményeinek követeléséhez az anyagi jog általános szabályai szerint joga van, minthogy továbbá a felek között nem vitás az, hogy felperes fontos teendőkkel megbizott üzletvezető volt, igy tehát reá nézve a kereskedelmi törvény 57. §-ának 2-ik bekezdése szerint a felmondási határidő három hónapot teszen, következésképp felperesnek a három havi felmondási időre esedékes fizetésére és lakpénzére jogos igénye van : ennélfogva a kereseti követelésből a tényleges szolgálati időre hátralékos 762 frt 32 krt és évi fizetésnek, lakpénznek a három havi felmondási időre eső részét, vagyis összesen 1387 frt 31 krt csődbiróságilag valódinak elismerni s arra való tekintettel, hogy az iratokból kitetszőleg alperes czég ellen a csőd 1897 július hó 28-án nyittatott meg, felperes pedig keresetét az 1896 áprilisjúniusra eső illetményei, valamint az elbocsáttatása napján, vagyis 189b június 18-án esedékessé vált három havi felmondási időre járó illetményei iránt indította, amely kereseti követelések nem a csődöt közvetlenül megelőző egy évről, hanem azelőtti időről vannak hátralékban, a valódinak elismert követelést a csődtörvény 60. §-a alapján a csődkövetelések II. osztályába sorozni s felperest keresetének az I. osztályba sorozás iránti részével elutasítani kellett. A valódinak elismert 2774 K 62 filléren felüli keresetével a felperes azért volt elutasítandó, mert az évi 500 frt jutalomdijat saját beismerése szerint is az év végén, utólagosan és nem részletekben kapta ; mert továbbá az utazási átalány és természetben élvezett egyéb illetmények már a szolgáltatásoknak természeténél •és rendeltetésénél fogva az alkalmazottakat csupán tényleges szol-