Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

35 szerint pedig a kőmivesek a felperes jelenlétében beszélgettek arról, hogy a csatornát ki kellene duczolni, tényleg azonban azt még sem duczolták ki ; ezek a körülmények azonban a felelősségnek kizárólag a felperesre való áthárítására alkalmas bizonyítéknak nem tekinthetők, mert alperes nem bizonyította, hogy a faanyagon kivül a kiduczoláshoz a dolog természete szerint szükséges eszközök és szerszámok a kőmivesek rendelkezésére bocsáttattak volna, sőt több tanú vallomásával bizonyítva van, hogy a szükséges eszközök nem voltak kéznél s ily eszközök a kőmivesek részére fel sem ajánltattak, K. J. tanú vallomásából pedig nyilvánvaló, hogy a kőmivesek a kiduczolást éppen az eszközök hiánya miatt nem eszközölték ; s mert különben is a csatorna falainak, alátámasztását az alperes már akkor tartozott volna eszközöltetni, midőn a csatornaárkot a kőmivesmunkát megelőzőleg kiásatta s azt ekként a kőmives munkát igénylő kifalazáshoz előkészíttette. Minthogy pedig általános jogszabály, hogy súlyos sérülés esetén az, kinek vétkessége vagy gondatlansága folytán a sértés bekövetkezett, köteles azt a vagyoni hátrányt kárpótolni, mely a sérültre keresetképességének csökkenése vagy keresetképtelensége folytán hárul; s minthogy a vasutigazgatóság a közegei részéről elkövetett mulasztásokból eredő károsításokért első sorban felelős: ennélfogva alperes kártérítési kötelezettsége a felperes irányában bíróilag elismerendő volt. Felperesnek, mint kőmives munkásnak napi keresménye a legalacsonyabb számítás mellett a felek egyező előadása szerint három koronát tévén, amely keresmény egy évre megfelel a kereseti összegnek, a kir. törvényszék felperes kárát az 1893: XVIII. tcz. 65. §-ának alapján évi 1000 koronában állapította meg annyival inkább, mert a G. a. munkakönyv tartalma és G. Gy. tanú vallomása szerint felperes az alperesnek három korona napi munkabérrel alkalmazott pályafentartási kőmivese volt. Az ekként megállapított kár viselését azonban a jelen esetben a kir. törvényszék a felek közt megosztandónak találta, mert felperes azt az állítását, hogy a munka megkezdése előtt kijelentette, miképp a csatorna kiduczolása előtt a munkához hozzá nem fog, s utóbb a munkához csakis az alperes közegeinek egyenes parancsa folytán látott hozzá, mivel sem bizonyította ; ekként tehát figyelembe véve azt, hogy a szóban levő 3*