Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

28 indított perbeli kereseteknek 1898 július 6-án történt kézbesitését követő 12-ik napon állíttatott ki, holott a végrehajtási eljárást szenvedő férj az ingatlannak már 1897 szeptember 29-ike óta telekkönyvi tulajdonosa volt s igy a zálogjogi bekeblezés már előbb akadálytalanul foganatosíttathatott volna. (1902 október 15. 3451/902. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete részben akként változtatta tik meg, hogy felperesekkel szemben alperes feljogosittatik, hogy a B. a. végzés szerint javára sorozott 1840 K-ból 1040 K-t első sorban felvehessen, egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A per adataival, jelesen a tanuk vallomásával s főleg a 2. a. okirattal bizonyittatott az, hógy alperesnő apai és anyai öröksége fejében 520 frtot kapott, s a tanuk vallomásával bizönyitottniak veendő az is, hogy ez az összeg a birói árverésen eladott ingatlan volt tulajdonosa : az alperesnő Férje kezeihez folyt be ; minélfogva bizonyítottnak veendő az is, hogy alperesnőnek 520 frtot tevő szülei örökségét, mint annak hozományát, az alperesnő férje átvette. Ezek szerint . . . sz. telekkönyvben alperesnő javára hozomány czimén 1840 K erejéig C. 2. a. bekeblezett zálogjog alapjául szolgáló követelés valósága 520 frt vagyis 1040 K erejéig bizonyittatott, s minthogy felperesek ez összegnek kiegyenlítését nem is állították, eme követelés fenállása szintén bizonyítottnak veendő. A való és fenálló követelés alapján alperes a férjével szemben is jogosult volt követelésének jelzálogi biztosítását kieszközölni, nincs is ezt tiltó tételes törvényünk, s ily körülmények közt alperes elmarasztalására felperesnek az az érvelése sem szolgálhatott jogos alapul, hogy a kérdéses zálogjog az ő, mint az alperes férje hitelezőinek kijátszása czéljából szereztetett, s hogy ennélfogva volna velük szemben a zálogjog hatálytalan ; mert a jelen esetben az 1040 K tekintetében ilyen kijátszás czélzata annál kevésbbé foroghat fen, mivel a 2. a. okirat s a tanuk vallomásai szerint alperesnő követelése férjével szemben már 1882. év folyamán fenállott, s felperesek követelése, amely nem is közvetlen az alperes férjét, hanem még annak néhai apját terhelte, sokkal későbbi időből származott s annak érvényesitése végett is az illető pert felperesek csak 1898. év derekán tették