Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

I 12 XXI. tcz. qi. vagy az 1875 : III. tcz. 7. §-ában foglalt jogszabály alapján ezek marasztalhatók volnának, vizsgálat tárgyává nem tétetett. Elsőrendű alperesre nézve az elsőbiróság ítéletét azért kellett helybenhagyni, mert a belügyminisztérium számvevősége által alperes felterjesztésére felülvizsgált kimutatás szerint, a felperes a gyógyszereket a kereseti értékben tényleg kiszolgáltatta és az A. a. kivonattal s alperes beismerésével bizonyítottnak tekintendő a felperesnek az az állítása, hogy a belügyminisztérium a gyógyszerek árát azért nem fizette ki, mert az alperes a recepteket elkésetten terjesztette fel ; e szerint tekintettel arra, hogy alperes nem állítja azt, hogy felperes a gyógyszerek árát más helyről megkapta, kétségtelen az, hogy felperes a gyógyszerek értékével károsodott s ezt a kárt elsőrendű alperes késedelme idézte elő, a késedelem következményét tehát az elsőbiróság ellene annál is inkább helyesen mondotta ki, mert a késedelmet a közigazgatási hatóság fegyelmi uton is megállapította s a felperes részére a kártérítési kereshetőséget ki is mondotta ; továbbá, mert ezekkel szemben elsőrendű alperesnek az a védekezése, hogy a késedelemre a felperes mulasztása okot szolgáltatott, az elsőbiróság által felhozottak szerint megczáfolást nyert és az, hogy elsőrendű alperes másnemű hivatalos teendőkkel tul volt halmozva és állítólag beteg is volt, a felperes igényére beolyással nem bírhat. (1902 október 15-én 3482/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítéletét az 1893 : XVIII. tcz. 215., 64 , 65. §-ok felhívása mellett a benne és az elsőbiróság ítéletében felhozott indokoknál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert Máramarosmegye közigazgatási bizottságának, mint fegyelmi hatóságnak, az 1886 : XXI. tcz. 89. §-a és az 1886 : XXIII. tcz. 9. §-a alapján hozott jogerős azon határozatával szemben, mely által elsőrendű alperes kártérítési kötelezettsége felperes javára megállapittatott, a bíróságnál, mely előtt e jogerős határozat alapján felperes követelését érvényesíteni kívánja, elsőrendű alperes kártérítési kötelezettségének kérdése ujabb vita és birói eldöntés tárgyát többé nem képezheti (1869 : IV tcz. 1. §.) ; de különben is elsőrendű alperes kártérítési kötelezettsége annyival is inkább indokoltnak jelentkezik, mert azon években, illetve évekre nézve, melyekben a gyógyszerek ki lettek szolgáltatva, az