Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

I 10 tátott. Az 1875. évi III. tcz. 7. $-ának értelmében a vagyontalan betegek gyógyításáról, amennyiben az idézett törvényczikk 1. §-a szerint kötelezettek nincsenek, első sorban a község tartozik gon­doskodni, az 1886 : XXII. tcz. 146. §-ához képest fenmaradván az a joga, hogy a törvényhatóság vagy az állam segélyét igénybe vehesse. A 93,756/95. számú belügyminiszteri rendeletből kitetszőleg a vagyontalan betegek részére szükségelt gyógyszerek árát 1896 január i-ig a belügyi tárcza viselte a nélkül, hogy erre nézve valamely törvény intézkednék és pedig akként, hogy az évenkint e czimen a költségvetésbe felvett összegből fizettettek a gyógy­szerárak. Ebből kétségtelen, hogy a vagyontalan betegek részére kiszolgáltatott gyógyszerek árát a kir. belügyminisztérium önkén­tes segélyezés jellegével biróan fedezte az évi költségvetésbe fel­vett összeg erejéig. Éppen azért, mert az 1896 január i-ig telje­sített fizetések az önkéntes szolgáltatás jellegével bírnak s mert felperes nem vonta kétségbe másodrendű alperesnek azt az állí­tását, hogy az 1891—92. évekre a költségvetésben a belügyi tárcza javára e czimen fölvett összeg kimerittetett, felperest kere­setével a másodrendű alperessel szemben a kir. törvényszék el­utasitandónak találta a most felhozott érdemi okokból s azért, mert alperes képviseletében a kir. kincstári jogügyi igazgatóság utján a kir. belügyminisztérium vonatván perbe, e képviselet mellett a kir. kincstár szabályszerűen perben állónak tekintetett annál inkább, mert érdemben is védekezett. A dr. B. L. alperes kártérítési kötelezettségének, valamint a felperes által követelt kárösszeg megállapítására a kir. törvényszéket a következő indokok vezették: Alperes beismerése, de a fegyelmi iratok tanúsága sze­rint is alperes mulasztása a gyógyszerészszámlák felterjesztése körül, jogerős határozattal megállapittatott és kimondatott a kár­térítési felelőssége is. Ezzel szemben alperesnek az az állítása, hogy őt mulasztás nem terheli s hogy felperes is késedelmes volt, figyelembe nem jöhet és bírálat tárgyát nem képezheti. Felperes különben a csatolt tiszti főorvosi iktatókönyv kivonatával bizonyí­totta is, hogy ő a számlákat és orvosi recepteket kellő időben terjesztette be. A fegyelmi iratokból s a felek előadásából pedig kétségtelen az, hogy felperes követelése a belügyminisztérium

Next

/
Thumbnails
Contents