Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

87 teljes sötétségben felperes egy társával az újpesti vasúti hid felett levő korcsmából Újpestre igyekezett, elérkezvén a vasúti töltéshez, mely az újpesti vasúti hidra vezetett, mely itt 12 méter magas, a hid gyalogjárdájához akartak feljutni, mely gyalogjáró a töltés másik oldalán vezetett ; ekkor a helyett, hogy a rendes uton, azaz a töltés mentén, ennek aljában haladtak volna s igy a hid alá kerülten jutottak volna a töltés másik oldalára, illetve a hidhoz felvezető rendes útra, neki vágtak a magas töltésnek s midőn arra felértek, egy arra menő tehervonat felperest elütötte. A kir. törvényszék felperes hibás eljárását tartja a baleset okának, mert ha ő, mint ezen a tájon nem ismerős ember nem is tudta, hogy a hid gyalogjárójához felvezető ut a töltés másik oldalán van s ahhoz az ember egy kitérőt téve a hid alá kerülve jut, azt azonban tudnia kellett volna, hogy a vasúti töltésen járkálni, illetve azt bárhol megmászni tilalmas dolog ; ezen nem változtat az, hogy azon a helyen egy már kitaposott gyalogjáró volt, mert ez még a sötétben sem téveszthető össze a vasúti vonalakon az átkelést közvetítő átereszekkel. Felperes, midőn egyszerűen felmászott a töltésre, ezt azért tette, hogy a szabályok megszegésével rövidítse útját, ennek balkövetkezményét azonban viselni tartozik. Ezért felperes keresetével elutasítandó volt. (1902 június 4. 4820/902. sz. a.; A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert a vasúti pályán az átjárás csak az erre kijelölt helyen lévén megengedve, abból a körülményből, hogy a felperes nem ilyen, hanem tilalmas helyen és hozzá teljes sötétségben akart a pályán átkelni, kétségtelenül megállapítható, hogy a felperest ért szerencsétlenség csak saját vigyázatlanságának tulajdonitható annyival is inkább, mert az a vonat, amely felperest elütötte, röviddel a szerencsétlenség helye előtt a hidnál az előirt figyelmeztető sípjelzést megtette és a mozdony is el volt látva az előirt jelzőlámpákkal, s igy a felperesnek, ha a legelemibb elővigyázati szabályokat el nem mulasztja, a vonat közeledéséről tudnia kellett volna. (1902 október 24. 6554/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete felhívott és felhozott indokaiból helybenhagyatik.