Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

47 kezést, mely szerint az egyezség valamennyi hitelezővel szemben hatályát veszti, ha ezek közül (kiknek követelése 2000 K-t meghalad) bárki is a megállapitottnál magasabb hányadot efogad. Ez okból s mert a perben kihallgatott K. L. tanú vallomása szerint a C. alatti okiratot ő és az alperes azért irták alá, mert tartalmában nem fedeztek fel semmi eltérést a Bécsben létrejött megállapodástól, mert továbbá egyébként is, sem K. L., sem B. L. tanú vallomásából nem állapitható meg a szóbeli egyezségnek az alperes által vitatott az a tartalma, mely szerint kifejezetten kiköttetett, hogy 40%-nál magasabb hányad fizetése esetében az egyezség azzal a hitelezővel szemben is hatálytalanná válik, aki magasabb hányadot nem követelt és kapott s mert végre a C. alatti okirat tartalma is amellett bizonyít, hogy az a kikötés, mely szerint 40%-nál magasabb hányad nem fizethető, a hitelezők érdekében történt, a kir. törvényszék azt állapítja meg, hogy a felek között az egyezség akként jött létre, amint azt a C. a. okirat tartalmazza. Ezen okirat szerint alperes csak az egyezségileg megállapított hányadért vállalt felelősséget, s így miután felperes követelésének 40%-a 9816 K 26 f. ; erre pedig felperes 3272 K 28 f.-t kapott, ennélfogva a bejelentett követelésből csak 6544 K tőke s ennek a mindenkori lejárattól számítandó kamatainak valódisága volt megállapítható. Az osztályozás feletti határozat mellőztetett; mert e tekintetben a követelés nem kifogásoltatik. Felperes részben vesztes lévén, a perköltségek az 1868 : LIV. tcz. 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntettettek. A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletének a felperest 0544 K tőkét és részletezett kamatait meghaladó kereseti követelésével elutasító rendelkezése mint. nem felebbezett érintetlenül, felebbezett többi része pedig helybenhagyatik. Indokok: A felek között nem vitás, de a keresethez C. alatt csatolt egyezségi levéllel is igazolva van, hogy az alperes ugyanakkor és egyidejűleg vállalta el a kezességet, amidőn K. L. a felperes irányában fenállott tartozásából, ennek 40% erejéig kötelezettséget vállalt. A kezességvállalásnak ezen egyidejülegessége következtében a felperes által az alperes részére adott ellenértéknek, vissztehernek tehát az a 60% tekintendő, melyet a felperes