Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

41 P.-né kivel alpereseknek a lakás kérdésében esetleg uj megállapodásra kellett lépniök, két hétre elutazott ; elfogadhatónak jelentkezik tehát alpereseknek az a védekezése is, hogy miután ők P.-néval ennek az elutazása miatt a lakásra nézve egyhamar meg nem egyezhettek, holott az ügy reájuk nézve a nekik szintén megvételre kinált Cs.-féle reáljogu gyógyszertár miatt sürgős volt és mert felperes gyógytárát a szükséges lakás nélkül át nem vehették, a végleges szerződés megkötésétől jogosan léphettek volna vissza ; tekintve továbbá, hogy mint ez már fentebb is kiemeltetett, az átruházás érvénye a belügyminiszter jóváhagyásához van kötve és az 1883. évi 22370. sz. belügyminiszteri rendelet 12. §-a értelmében a jóváhagyás iránt az átadónak és átvevőnek együtt kell folyamodniok ; tekintve, hogy alperesek a közös kérvény beadására nem kényszeríthetők és ha a közös kérvény beadatnék és ha az átruházás ellen a belügyminiszternek az 1876 : XIV. tcz. 131. §-án alapuló kifogása nem volna is, R. G. alperesre a felperes személyes gyógytári jogosítványa már csak azért sem volna átruházható, mert mint ez a felek között nem vitás, nevezett R. G. időközben Nagykikindán Cs. K.-tól reáljogu gyógyszertárt szerzett, a fentebb idézett belügyminiszteri rendelet 10. §-a pedig kizárja, hogy ilyen körülmények között R. G.-ra a felperes joga átruháztassék ; tekintve, hogy ezek szerint az átruházási ügylet jogérvényt már nem is nyerhet, tekintve végül, hogy az a körülmény, miszerint a szükséges belügyminiszteri jóváhagyás megszerzését az alperesek maguk tették lehetetlenné, azon a tényen, hogy az átruházási ügylet belügyminiszteri jóváhagyás hiányában jogérvénynyel nem bir, nem változtat, következésképp alpereseknek az a feltevése, hogy szerződésellenes magatartása nem az ügylet teljesítésének a követelhetésére, hanem csak a kártérítésre szolgálhatna alapul, felperes azonban kárt nem követel és hogy kárt szenvedett volna, nem is állíttatik, mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani és mint pervesztes felet a prts 251. §-a alapján az összes perköltségben marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az 1876. évi XIV. tcz. 131. §-ának rendelkezése egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a személyes jogú gyógyszer-