Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

i. A házasfelek különélése esetén az özvegyi jog csak a nem vétkes nőt illeti. A nő vétkessége a különélés tekintetében nemcsak a házassági válóperben, hanem az özvegyi jog érvényesitése iránt folyamatba tett perben is bizonyítható. — A közszerzeménynek alapját a házastársak közös munkássága és szorgalma képezi. (Curia 1903 június 16. 3051/903. sz. a.) A szabadkai törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A felperes keresetében megjelölt ingatlan fele részére nézve közszerzemény czimén támasztott igényt az alapon, hogy az ingatlan az örökhagyóval K. M.-al való házasságának tartama alatt szereztetett, másik fele részére nézve pedig özvegyi haszonélvezeti jogát érvényesiti. Az alperes kérte a felperest keresetével elutasítani, mert sem közszerzemény, sem özvegyi jog nem illeti meg, mivel az örökhagyóval házassági együttélést nem folytatott. A felperes a hagyatéki eljárás során beismerte és a tanuk vallomásával is beigazolást nyert az a tény, hogy a felperes, aki örökhagyóval 1874 nov. 22. lépett házasságra, körülbelül 20 éven át az urától különváltan élt, s hogy ez idő alatt 3 gyermeke is született, akik nem az örökhagyóval való házasságából származtak. Minthogy pedig a közszerzeménynek alapját a házastársak közös munkássága és szorgalma képezi, a hagyatéki ingatlan pedig nem ily közös munkásságnak és szorgalomnak az eredménye, amenynyiben a felperes maga sem állítja, hogy az ingatlan megszerzése arra az időre esnék, amikor együtt éltek, azt pedig, hogy az ingatlan szerzéséhez egyéb módon hozzájárult, nem bizonyította ; ezeknél fogva ezt a vagyont, habár a házasság tartama alatt szeDöntvénytár. III. f. XXV. I