Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

*53 nézve bizonyos helyen jelentékeny kereslet és kínálat befolyása alatt átlagos ár képződjék. Ilyen árúknál a vevő, aki a vétel tárgyát meg nem kapja, mindenesetre és feltétlenül károsodik, illetve ami egyre megy, az ügylet megkötése folytán őt jogosan megillető haszontól elesik azon összeg erejéig, amelylyel a teljesítés helyén és idejében fenállott átlagos ár a kikötött vételárat meghaladja. Ezen árkülönbözet megítélésének útjában nem állhat az, hogy a felperes keresetében fedezeti vételre hivatkozott, melynek létrejöttét bizonyítania nem sikerült, mert az árunak mástól való beszerzése csak joga, de nem kötelessége a vevőnek, aki fedezeti vétel nélkül is kártérítést igényelhet. Keresetváltoztatásról sem lehet szó, mert a követelésnek jogalapja nem a fedezeti vétel, melyre szükség nincs, hanem a peres felek között létrejött szerződés és annak megszegése, mig az esetleges fedezeti vétel csak a kár összegének meghatározására szolgált volna. Egyébként a felperes részéről a válaszban előterjesztett és a kereseti összegnek, mint árkülönbözetnek, kártérítés czimén leendő megítélését czélzó kérelemmel szemben alperes a viszonválaszban keresetváltoztatás miatt fel nem szólalt, hanem ellenkezőleg azt fejtegette, hogy a kereseti követelésnek, ha egyáltalán megállana, csak az imént jelzett alapon lehetne helyt adni. Ami az árkülönbözet összegét illeti, a felperes az 1893 november 28-án, az alperes a november 1— 15"íg fenállott átlagos árt tekinti irányadónak. Ennek a vitának azonban ügydöntő jelentősége nincs. Mert az 1900 október 30-áu meghallgatott szakértők többségének e helyütt is elfogadott véleménye szerint a répamagvak átlagos ára az 1893. évi őszi időszakban, amely október közepén kezdődik, emelkedő irányban métermázsánként 78—84 frt között váltakozott. A 80 frtos átlagárra alapított felperesi felszámítás tehát mindenképp megáll. A kamatozás kezdőpontját alperes külön nem kifogásolta. Mindezeknélfogva az alperest a kereseti tőkében és járulékaiban marasztalni kellett. (1902 márcz. 11. 1210/901. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. * + = Lásd Dtdr u. f. XXXVIII. k. 85. sz., XXXV. k. 92. sz., III. f. VIII. k. 91. sz., XIII. k. 14. sz., XXIII. k. 85. sz. és XXIV. k. 44. sz. alatt közölt határozatokat.