Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

139 A budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert a felperes által közvetített vételnek alperes által történt elfogadása inár a válaszhoz E. és F. a. csatolt okiratból kitűnő tényekkel be van bizonyítva, mert a megállapított közvetítési dij az ügyletnek tényleg létrejötte esetén az ügynököt akkor is megilleti, ha a létrejött ügylet utóbb a felek által storniroztatott is, mert abból, hogy a válaszhoz B. a. csatolt vételi szerződésben felperes is vevőként szerepel, alperes a tárgyaláson kifogást nem merített, csak a felebbezésben e részben felhozott uj kifogás pedig az 1881. évi LIX. tcz. 29. §. tekintete alá esik. (1902 április 23 3349/901. sz. a) A m. kir. Curia: A kir. tábla Ítélete a benne felhozott s az elsöbiróság Ítéletéből elfogadott indokok alapján helybenhagyatik. = Lásd a Dtdr III. f. XXIV. k. 200. sz. a. közölt határozatot s az ahhoz fűzött jegyzetet. 80. Felperest a vasúti műhelyben munkaközben érte az a baleset, hogy lábtörést szenvedett. A testi sértést tehát nem a vaspálya üzeménél szenvedte s így az 1874: XVIII. tcz. azon intézkedései, melyek a vasutaknak az üzem különös veszélyéből eredő szigorúbb felelősségét szabályozzák, ez esetre nem alkalmazhatók, hanem alperes kártérítési kötelezettsége az általános magánjogi elvek alapján bírálandó meg, vagyis a vasút felelőssége csak akkor állana meg, ha a baleset az ő tényével, a törvényben előszabott valamely kötelezettség megszegésével, mulasztásával vagy gondatlanságával állana okozati összefüggésben. (Curia 1903 szeptember 30. 5427. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes előadása szerint őt a bródi vasúti műhelyben egy vasúti kocsi kerekeinek javítása közben az a szerencsétlenség érte, hogy jobb lábát elvesztette. Az 1874. évi XVIII. tcz.