Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

H3 A felebbezési biróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A. a. okirat szerint peres felek az 1902. évi augusztus 18. napján lényegileg akként szerződtek, hogy felperesek a házukat legalább egy évre szállodai iparüzlet czéljaira az 1902 november 1. napiától kezdőleg alperesnek teljesen kiürítve és jó karban átadják, hogy alperes addig is a háznál bizonyos beruházást teljesíthet, hogy a szállodai iparüzletet alperes saját neve alatt és költségére felszereli és vezeti ; az arra vonatkozó iparigazolványt alperes szerzi be, és a szállodai vendég által fizetett szobabérekről alperes pontos könyvet tartozik viselni, amelybe felpereseknek bármikor joguk van betekinteni, hogy alperes felpereseknek 1000 K-t biztositékul átadott, hogy alperes saját és családja részére a ház bizonyos lakrészét ellenérték nélkül használatba veheti, hogy alperes felpereseknek ellenérték nélkül csakis a feléc fizeti hetenként annak az összegnek, amit a házban szobabérek czimén a szállodai vendégektől beszed, és hogy felperesek a bevételek ellenőrzése czéljából a házban bármikor megjelenhetnek. A felek között ekként keletkezett szerződésből jogilag következik, hogy a szerződés létesitésére mindkét szerződő fél részéről egyaránt az szolgált indokul, hogy az illető házban hatósági engedélytől függő, de még nem engedélyezett ipar űzessék, és mindkét félre nézve a szerződéssel czélba vett vagyoni érdek egyaránt ezzel az iparűzéssel éressék el ; következésképpen habár az engedélyt külön kikötés nélkül is a dolog természeténél fogva alperes tartozott megszerezni, az iránt, hogy az engedély kiadassák és ezzel az illető háznak szerződésileg meghatározott hasznosítása megkezdhető legyen, a koczkázat mindkét felet terhelte, és igy az a körülmény, hogy az az engedély anélkül, hogy ez iránt alperest jogilag számításba vehető késedelem vagy egyéb mulasztás terhelné, csak az 1903 márczius hó elején adatott ki és emiatt eddig az ideig a szállodai ipar az illető házban gyakorolható nem volt felpereseket nem jogosítja fel arra, hogy az addig elő sem állitható szerződési ellenérték helyett alperestől kártérítést követeljenek. Mert a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint alperes az illető engedélyért az 1902 október 1. napján folyamodott és ez a folyamodása az alsófoku iparhatóság által az 1902 november 2. napján, tehát már a szerződési idő kezdetén, Döntvénytá . III. f. XXV. 8