Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

99 árut terhelő költséget kifizetni nem tartozott, még a perben is jogosan felhozhatta azért, mivel a vevő az eladót terhelő költséget a csak utóbb fizetendő vételárból előlegezni nem köteles. Ez a jogszabály ugyanis a jelen esetre nem alkalmazható, mert tekintettel arra, hogy az átvétel megtagadásának okául a perindítás előtt felhozott kifogások alaptalanok voltak, egyéb kifogást pedig alperes fel nem hozott, a kereseti vételárkövetelés a kereskedelmi törvény 345. §-a értelmében az árunak a felperes által az alperes rendelkezésére bocsátása következtében a kereset beadásakor már lejárt, a felperesnek ezt a felhivását tehát, hogy a neki járó vételárból 51 K 54 fillért a szállitónak fizessen ki tuvardij és fogyasztási adó fejében, az alperes akkor már teljesíteni tartozott volna. Minthogy tehát ezek szerint az alperesnek most tárgyalt kifogása figyelembe nem jöhet, ennélfogva nyilvánvaló, hogy az alperes az árut átvenni és a kialkudott vételárat a felperesnek megfizetni tartozik. A fellebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felek között az sem volt vitás, hogy a kikötött vételár 476 K 80 fillért tett ki, ebből azonban levonandó lévén az az 51 K 04 fillért kitevő összeg, melynek levonását a felperes megengedte ; a felebbezési biróság itéleténak ily irányban való megváltoztatása mellett az alperest a fenmaradó 425 K 26 f. tőkének stb. = A kereskedelmi törvény 320. §-ára nézve lásd a Dtár ITI. f. XII. k. 6 sz. a. közölt határozatot. 52. A házasság érvénytelensége iránt inditott kereset elutasittatott, mert még az a kereseti állítás sem bizonyittatott, hogy a férj a házasság kötése idején eskórban szenvedett. (Curia 1903 szeptember 22. 2864/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. 7*