Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

25 beismeri, hogy felperessel 1899 január 9-én történt egybekelése óta 1900 január 4-ig folyton együtt élt anélkül, hogy a házastársi tartozást (debitum coniugale) elhálással teljesítette volna ; azt az állítását pedig, hogy ezt felperes hibájából nem teljesíthette, bizonyítani meg sem kísérletté, sőt ellenkezőleg, a meghallgatott szakértő előadása szerint alperes a házastársi tartozás teljesítésére már a házasság megkötése előtt is képtelen volt, s a megejtett vizsgálat alkalmával is képtelennek bizonyult. Minthogy pedig a megejtett orvosszakértői vizsgálat eredménye szerint az is kétes, hogy alperes gyógykezelés mellett is valaha a házastársi tartozás teljesítésére képes lesz-e, de főképp minthogy alperes magát gyógyíttatni nem hajlandó, s minthogy végül az orvosszakértői vizsgálat szerint életerős felperes a házastársi tartozásnak alperes részéről való bizonytalan időben bekövetkezhető teljesítésére várni nem is köteles, azért a kir. tábla is bizonyítottnak találja, hogy a házastársi kötelességnek súlyos és szándékos megsértése alperes hibájából annál is inkább fenforog, mert azt, hogy az ideiglenes különélésre szabott idő alatt az életközösség visszaállítására és az elhálás lehetőségének előmozdítására nézve alperes bármi lépést is tett volna, mivel sem bizonyította, de még nem is állította ; amiért is az elsőbiróság ítéletének a házasság felbontására nézve intézkedő része helyben volt hagyandó. (1902 augusztus 11. 2029/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint alperes a közösülésre ugy a vizsgálat alkalmával, mint az egybekeléskor képtelen volt. Az a ténye tehát alperesnek, hogy felperessel nem közösült, a házastársi kötelesség szándékos megsértésének nem tekinthető, s az orvos által megállapított körülmény a házassági törvény 54. §-ának c) pontja alapján a házasság megtámadására szolgálhatott volna esetleg okul, de bontó okot nem képez. Mindamellett a kir. tábla ítélete helyben volt hagyandó, mert felperesnek alperes által nem is kifogásolt kereseti előadásából s a B) a. helyhatósági bizonyítványból megállapítható, hogy alperes felperest 1901 január 4-én elhagyta, azt pedig alperes nem is vitatta, hogy az elhagyásra jogos oka lett volna. Tekintve tehát, hogy peres felek már közel két év óta különválva élnek