Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

130 az elkésett esküelfogadások figyelembevétele ellen tiltakozott. E szerint a perrendtartás 233. és 234. §-ai értelmében bizonyítottnak kellett elfogadni, hogy alperes és a betéti társaság többi tagjai 40,000 frt névértékű részvényt tettek le tartozásuk biztosítására felperes részvénytársaságnál és hogy a részvénytársasági igazgatósági tagok akkor, amikor alperes a vezérigazgatói állástól megvált, kijelentették, hogy a részvénytársaság nem fogja követelését alperessel szemben érvényesíteni addig, mig a részvények el nem adatnak és értékük el nem számoltatik. Felperes a póttárgyaláskor a •/. a. leveleket mutatta be annak bizonyítása végett, hogy alperes a részvénytársaságnál levő részvényeket visszavette. Azonban az 1897 október 23-án, tehát a perindítás előtti időben kelt O. a. levél szerint alperes 21 drb őt illető részvénynek és 58 drb őt és társait együtt illető részvénynek átvételét ismeri ei, e részvények pedig nem lehetnek a perben emiitett részvények, mert, mint a megtekintett czégjegyzékből kitűnik, a részvények névértéke a részvénytársaság megalakulásakor 400 K volt és így az O. a. levél szerint visszavett 79 részvény a perben említett 40,000 frt névértékű részvénynyel azonos nem lehet. Ennélfogva a '/. a. levelek alapján akkor sem lehetne bizonyítottnak elfogadni azt, hogy alperes a felperes részvénytársaságnál biztosítékul letett részvényeket visszavette, ha a 7. a. levelek csatolását elkésettnek tekinteni nem kellene. Nem döntő felperesnek az a válaszbeli előadása, hogy a részvényekre vonatkozó és a fentiek szerint bizonyítottnak tekintett megállapodás a részvénytársasági igazgatósági jegyzőkönyvekben nem foglaltatik, mert az igazgatósági tagok szóbeli kijelentései irásbafoglalás és jegyzőkönyvbe vétel nélkül is kötelezik a részvénytársaságot, azt pedig felperes maga sem vonta kétségbe, hogy az alperes által megnevezett azok az igazgatósági tagok, akiknek személyében alperes a főesküket kínálta, felperes részvénytársaság képviseletére együttesen jogosítva voltak. Nem döntő a jelen perben az a körülmény sem, hogy a fentiek szerint bizonyítottnak elfogadott tényállás egyértelmü-e azzal, hogy felperes részvénytársaság a kereskedelmi törvény 161. §-ának tilalma ellenére a saját részvényeit zálogba vette és hogy ebben alperes, mint a részvénytársaság volt vezérigazgatója, közreműködött, mert