Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

125 Indokok: Az A. a. és 5.7. a. okmányok tartalma szerint felperes az alperesi közkereseti társaságba mint csendes társ lépett be s a per adatai szerint a felek nem kívánták, hogy felperes mint a közkereseti társaság tagja a kereskedelmi czégjegyzékbe bejegyeztessék. Habár a kereskedelmi törvény 68. §-a szerint a közkereseti társaság belső viszonyára nézve a felek szerződési szabadsága korlátlan, e korlátlanság nem terjedhet annyira, hogy a társaság tagjai oly megállapodásokat is létesíthessenek, melyek a közkereseti társaságnak a kereskedelmi törvény által meghatározott fogalmával ellenkeznek. Már pedig az A. és 5. 7. a. szerint a felek közt létrejött fenti megállapodások a közkereseti társaság törvényes fogalmával ellenkeznek, ily megállapodások mellett tehát felperes a közkereseti társaság tagjává nem vált. Ezeknélfogva az e. b. ítéletének az a rendelkezése, hogy a felek felperes nevének a czégjegyzékbe való bejegyeztetésére fognak szoritattni, mint törvényben nem gyökeredző, mellőztetett. Ily változtatással egyebekben az elsőbiróság ítélete még azért hagyatott helyben, mert a felperes által a közkereseti társaság pénztárába befizetett összeg az alperes czégnek nem kölcsönkép, hanem az A. és 5. 7. a. okiratok tartalma szerint a végből adatott, hogy ennek fejében felperes a közkereseti társaság vagyonának és tartozásainak, ugy az ingatlanoknak V7 részben részesévé legyen ; ebből folyólag és miután a kereskedelmi törvény az u. n. csendes társaságot nem ismeri, felperes a kereskedelmi törvény 1. §-ában felhívott általános magánjog szabványai alapján a befizetett összeg visszaadását nem követelheti, hanem esetleg azt követelhetné, hogy a részesedésének megfelelő vagyonérték neki kiadassák, az ezzel ellenkező kereseti kérelmet tehát az elsőbiróság helyesen utasította el. (1902 márczius 12. 1124/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítéletének a felperest keresetével elutasító része, az elsőbiróság ítéletében a kereskedelmi törvény 98. §-ának 8. pontja, továbbá a 99., 100. és 102. §-okra alapított indok elhagyásával a megfelelően felhozott egyéb indokok alapján helybenhagyatik.