Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

87 alapon követeli vissza, mert a jelzett itélet a m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság által az I. G. 597/901. számú végzéssel az eljárás megszüntetése mellett feloldatott. A felek jogai és kötelezettségeinek alapját a köztük fenforgó jogviszony képezi, mig az itélet csupán a jogviszonyból folyó vitás kérdések eldöntése, de nem alapja a jogok és kötelezettségeknek. Ebből folyólag jelen esetben, még eltekintve is attól, hogy felperes a fizetést nem a végrehajtás folytán s nem is a biróság utján teljesitette, az a kérdés, hogy tartozatlan-e a fizetés, a felek közti jogviszony alapján döntendő el, úgyde ez, mint azc a fent hivatkozott kir. curiai végzés is megállapította, az egyházjogi hatáskörben a megyés püspök által tett rendelkezésre lévén visszavezethető, a polgári biróság döntésének tárgya nem lehet. Ezek szerint a sommás eljárási törvény 27. §-ának 1. pontja és utolsóelőtti bekezdése, illetve 166. §-a értelmében már az alsóbiróságok tartoztak volna az eljárást hivatalból megszüntetni. = A kir. Curia végzését lásd Curiai Határozatok 1902. évf. 298. sz. a. 46. Felperes, ki még 18. életévét nem töltötte volt be, gyámhatóságilag jóvá nem hagyott egyességgel lemondott valamely hagyatékra vonatkozó igényeiről. Kimondatott, hogy az által, hogy örökösödési igényét nagykorúságának elérése után 12 éven át nem érvényesítette, felperes nagykorúságában ehhez az egyességhez egyéb kifejezetten nyilvánuló tény hiányában hozzájárultnak nem tekinthető. (Curia 1903 márczius 3. 5439/902. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes kereseti joga megállapíttatik s az elsőbiróság utasittatik, hogy hozzon a megtámadott végrendelet érvényessége vagy érvénytelensége, esetleg felperes törvényes örökrésze, illetve kötelesrésze kérdésében uj Ítéletet. Indokok: Alperes ugy a hagyatéki tárgyalás folyamán, mint