Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

OQ hagyatékáról felvett leltárban 8. t. a. 6000 K örökhagyó hagyatékához nem tartozik, minek következtében alperes végrehajtás terhével annak tűrésére köteleztetik, hogy a felperesnek tulajdonául ezennel megítélt fenti összegből még fenmaradt, az Első magy. ált. biztosító társ. által bírói letétbe helyezett 5620 K s járuléka 15 nap alatt a felperesek részére kiutalványoztassék. Indokok: Az alperes elleniratában maga beismerte, hogy az ellenirathoz csatolt, néhai K. I. által kiállított az a levél, melyben örökhagyó az Első magy. ált. biztosító társasággal 1888-ban kötött életbiztosítási szerződésben kedvezményezettekül megnevezett felperesek helyett első sorban az alperest nevezte meg kedvezményezettnek, csak a levél írójának 1900 január 5. bekövetkezett halála után, tehát nem a biztosított örökhagyó által küldetett el a biztosító társaságnak. Ebből a megállapított tényből a kir. tábla azt a következtetést vonja le, hogy néhai K. S., a ki a levél kelte után 5-ik napra halt el, a levélben az uj kedvezményezett kirendelése iránt tett intézkedésétől elállott, mert azt a biztosító társaságnak sem maga el nem küldte, sem más által életében el nem küldette. De különben és magából a levélből az alperes jogokat nem meríthet annak daczára sem, hogy ezt a biztosított örökhagyó állítólag az alperesnek a kötvénynyel együtt átadta, mert egyrészt a biztosítási kötvény hátsó lapján levő biztosítási szabályok 4. §-a értelmében a kedvezményezett személyében történő változtatások érvényességének feltételét képezi az, hogy ez a változtatás a biztosító társaságnak tudomására hozassak, általa elfogadtassék és erről a kötvényhez függelék állíttassák ki, a jelen esetben pedig mindezek a K. S. életében meg nem történtek, másrészt az alperes maga sem állítja, hogy az átruházás tényéhez a felperesek hozzájárultak vagy kedvezményezetti jogaikról lemondattak. Ennélfogva és arra tekintettel, hogy az életbiztosítási kötvény névre szóló kedvezményezettek javára van kiállítva, és hogy a biztosító társaság 7. a. közlése szerint a biztosított tőkét a kötvényben megnevezett kedvezményezettek, vagyis a felperesnek javára helyezte birói letétbe : nyilvánvaló, hogy a biztosító társaság a biztosított halála után hozzá juttatott r. 7. a átruházáshoz hozzá nem járult, s így az 1. 7. a. átruházás egyáltalában nem ment teljesedésbe, következőleg az 1888-ban létre-