Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

35 keletű bejegyzését : «Vorschuss dr. T. zum Ausgleich 150 fl.» tanúsító közjegyzői okirattal és a büntető eljárás során meghallgatott szakértők ténybeli megállapításával, tovább dr. T. A. és K. S. tanuknak lényegileg egybevágó vallomásával a kir. tábla is bizonyítottnak találja, hogy a volt kereskedő fizetéseit 1898. évi szeptember 13-án már megszüntette, mert az a kereskedő, aki fizetési tehetetlenségét felfedve, hitelezőinek körlevelekben leengedést kérő ajánlatokat tesz, fizetéseit kétségtelenül megszüntetettnek tekintendő. Az nem vitás, hogy a megtámadott fizetések 1898 augusztus 31-én és szeptember 8-án, tehát a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időn belül történtek. Az idézett törvénypont alapján, melyre felperes megtámadási jogát első sorban helyezi, a válságos időn belül történt kielégítés is csak abban az esetben támadható meg sikerrel, ha a hitelezőnek az anyagi jog szabályai szerint a kielégítéshez általában, vagy akkor még nem volt joga, ellenben, ha a hitelezőnek, bár a válságos időn belül teljesített fizetéskor már lejárt követelése volt, ez a fizetés az idézett törvénypont alapján meg nem támadható. A csődtörvény 27. §. 3. pontjára alapitott megtámadásnak tehát az az előfeltétele, hogy a hitelezőnek a válságos időn belül teljesített fizetés felvételére általában, vagy akkor még joga nem volt, a megtámadási jognak előfeltételét tevő ennek a körülménynek bizonyítása pedig kétségtelenül a tömeggondnokot terheli. Felperes csődtömeggodnok azonban a kereset alapját tevő azt a ténykörülményt, hogy alperesnek követelése a fizetések teljesítésekor még le nem járt, az utóbbi tagadása ellenében bizonyítani meg sem kísérletté ; a bizonyítással nem terhelt alperes által a követelés lejárta tekintetében a közadós személyében leteendőleg szükség esetére kínált főeskü bizonyítás tehát alkalmazásba nem is vehető. Ezek szerint felperesnek a csődtörvény 27. §. 3. pontjára helyezett megtámadási joga alaptalan. De nem bir alappal a csődtörvény 28. §. 1. pontja és a 29. §-ra támaszkodó keresete sem, mert szemben azzal, hogy alperesnek 1800 frt követelése a közadós felmutatott könyveiben elkönyvelve van, felperest nem a merev tagadás illeti, hanem mint támadó fél bizonyítani tartozik annak az állításának valóságát, hogy a szóban levő ügylet vissztehernélküli, tehát színleges kölcsön, felperes azonban ezt az Döntvénytár. III. f. XXIII. 3