Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

hozott indokoknál fogva és azért hagyatik helyben, mert felperes az ingatlanokra vonatkozó külön kielégítési jogát az iqoi. évi július 29-én tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvhöz B. a. csatolt okirattal igazolta. (1901. november 28. 3525/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete annyiban, amennyiben alperes tömeggondnok megtámadási kifogásának érdemleges elbírálása mindkét alsóbiróság által mellőztetett, az elsőbiróság ítéletére is kiterjedően megváltoztattatik, az érintett kifogás a jelen perben érdemileg elbirálandónak kimondatik s ebből következően mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik s az elsőbiróság utasittatik, hogy az alperes részéről előterjesztett megtámadás érdemében is határozzon és ezzel kapcsolatban hozzon uj ítéletet. Indokok: A csődtörvény 26. §-a értelmében a jogcselekvények megtámadása akár kereset, akár kifogás alakjában érvényesíthető lévén, tekintettel arra, hogy a külön kielégítéshez való jogosultság kérdésének elbírálása a megtámadott jogügylet hatályának elbírálását is feltételezi, a megtámadási kifogás pedig egyenesen a felperes kereseti követelésének jogosultsága ellen lévén ntézve, annak mikénti eldöntésétől a kereseti jog megállapításának kérdése el sem választható, kétségtelen, hogy alperes tömeggondnok megtámadási jogának kifogás alakjában érvényesítésére, tekintet nélkül arra, hogy a jelen váltókeresetet megelőzően már korábban külön megtámadási pert tett folyamatba, törvény szerint jogosult, és hogy a külön per folyamatban léte nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy a kifogás alakjában megtámadott jogügylet hatályossága vagy hatálytalansága a kereset meg-, vagy meg nem Ítélése szempontjából elbíráltassák ; és mert ezekből következően kétségtelen az is, hogy a kifogás alakjában érvényesített megtámadás jogossága érdemileg elbírálandó s hogy ennek első sorban eldöntése a kereset érdemi eldöntésére nézve ényeges befolyással bir ; mindaddig tehát, míg mind a két alsóróság a megtámadás érdemében nem határoz, a kir Curia részéről sem a kifogás érdemében, sem a továbbiak tekintetében emleges télét nem hozható.