Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

10 adványt intéztek, mely beadvány a miskolczi kir. törvényszék elnökéhez fel terjesztetett. Ezen beadványban a «valósággal ellenkezőnek, alaptalannak') jelentik ki a kamarai jelentés ama részét, mely a m.-kövesdi kir. járásbíróság telekkönyvi osztályának ügykezelésére vonatkozik s hozzáteszik, hogy a jelentés eme részét, mely megkérdeztetésük és hozzájárulásuk nélkül készült, «megütközéssel)) olvasták. Panaszlottak eme eljárása az 1874. évi XXXIV. tcz. 68. h. a) pontjába ütköző fegyelmi vétség ismérveit tünteti fel. Beadványuknak egyenesen az volt a czélja, hogy a kamarai jelentés meghazudtoltassék. A kamara közgyűlésére minden kamarai tag, tehát a panaszlottak is meghivattak, nézetüket és tapasztalataikat itt állott módjukban előterjeszteni, de a kamara a közgyűlésen kivül Írásban előterjesztett közléseket is figyelembe vesz jelentésének megszerkesztésénél. Ha tehát panaszlottak az 1899. évi jelentés rectificálását czélszerünek és szükségesnek tartották, a végett közvetlenül a kamarához kellett volna fordulniok. Panaszlottak azonban sem a közgyűlésen részt nem vettek, sem a lakhelyükön levő bíróság ügymenetéről való tapasztalataikat a kamara képviseletével nem közölték, hanem e helyett a m.-kövesdi kir. járásbíróság vezetőjének írásbeli egyenes felhívására a kamara évi jelentését egy idegen hatóság előtt desavouálni, annak adatait megbízhatatlannak bélyegezni megkisérlették. Panaszlottak ezen ténye az ügyvédi hivatással annál kevésbbé egyeztethető össze, mert az ügyvédi kar és az azt képviselő kamara amúgy is sok oldalról részesül megtámadásokban stb. A m. kir. Curia: A kamara határozata megváltoztattatik, a vád alá helyezésnek helye nem találtatik, vádlottaknak eljárása nem tekinthető sem hivatásuk, sem kötelességeik avagy az ügyvédi rendtartás rendeleteinek vétkes oly megszegésének, mely fegyelmi vétséget képezne, mert amint a terhelt ügyvédek a kamarai közgyűlésen a szólásszabadság jogával élni, és az évi jelentésnek véleményük szerint helytelen tartalma ellen felszólalni mindenesetre jogosítva voltak volna a nélkül, hogy az ebbeli felszólalásukban gyakorolt kritikájuk, feltéve, hogy abban az ügyvédi kar testületét érintő meggyalázó vagy rágalmazó kifejezés nem foglaltatott volna — fegyelmi eljárás tárgyává tehető nem