Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

77 fogadója fizette ki az aradi Viktória banknak mint váltóbirtokosnak, uj bizonyíték alapján kérte a perújítást, amennyiben tanukkal kívánja bizonyítani, hogy a nevezett banktól nem alperes, hanem M. J. aradi lakos váltotta ki a kereseti váltót P. P. és K. N. pénzével és M. adta át a váltót P. P.-nak, ez pedig P. I. zsupaniki lakosnak, akitől az a felperes birtokába került. Alperes ellenezte a perújítást, mert az alapperben kelt kir. curiai Ítélet a felperes képviselőjének 1898. évi január 15-én kézbesittetett, és ezen időtől a perujitási kereset beadásáig, t. i. 1901 január 16-ikáig három év már eltelt, de különben is szerinte a perujitási kérelem tulajdonképeni al ipját ügyvédi mulasztás képezi és igy a váltóelj. rendelet 43. §-a értelmében az alapperbeli ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 hónap alatt lett volna a perújítás kérhető. Igaz ugyan, hogy felperes nem az alapperben eljárt ügyvédének mulasztására, hanem ott nem használt olyan bizonyítékokra alapította kérelmét, melyekkel az alperes által felhozott és az alapperben bizonyítottnak tekintett tényállításokat kívánta megczáfolni, tehát a perújítást az 1881 : LIV tcz. 69. §-ának 2. pontja alapján kérte, mindamellett felperes perujitási keresete a váltóeljárási rendelet 43. §-a értelmében elkésettnek tekintendő, mert habár áll az, hogy az 1881 : LIX. tcz. 23. §-ának felperes által hivatkozott rendelkezése szerint az alapperbeli curiai ítélet a kézbesítést követő napon, vagyis 1898. évi január ió-án emelkedett jogerőre, de ezen törvényszakasznak idézett rendelkezéséből csak az következik, hogy a kézbesítés napja nem számitható be a perújításra álló határidőbe, de akként az nem magyarázható, hogy a jogerőre emelkedés napja, vagyis a kézbesítést követő nap sem volna abba beszámítható, hanem a határidő folyása csakis a kézbesítésre következő második napon venné kezdetét. A perujitási határidő tehát az 1898. évi január 16-án vévén kezdetét, annak utolsó napja 1901. évi január 15-ére esett: és igy az 1901. évi január jó-án beadott perujitási kereset a törvényes három évi határidőn tul adatott be. Minélfogva az elkésett perujitási kérelmet elutasítani kellett. (1901 április 18-án 5056/901. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete a perköltség viselése felől intézkedő részének hatályon kívül helyezése mellett megváltoztattatik, a perujitási kérelemnek hely adatik és a kir.