Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

64 31Ha az anyakönyvi kivonattal bizonyitva van, hogy a házasságon kivül született felperes utólagos házasság által törvényesíttetett, az alperesek tartoznak bizonyítani, hogy felperes az utólagos törvényesités folytán apául tekintendő örökhagyótól nem származik. Az utólagos házasság által törvényesített gyermek a házasság tartama alatt született törvényes gyermekkel rendszerint egyenlő öröklési joggal bir. (Curia 1902 szeptember 25. 2566/902. sz. a.) A nagyváradi kir. törvényszék: Az 1897 november 5 én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt L. Imre utáni törvényes öröklési jogát felperes L. Idának is megállapítja s ebből folyólag örökhagyó hagyatékát képező ingatlanok 7Ö részét felperesnek, 1lf>— részét pedig alperes L. Gy., L. G. nagykorúaknak és L. V., M. és I. kiskorúaknak törvényes öröklés jogczimén tulajdonjogilag megítéli s feljogosítja feleket, hogy ezen ítélet alapján annak jogerőre emelkedése után végrehajtás utján a fentebb részökre megállapított 1U—lU részeket örökhagyó özvegye F. Zs. özvegységi idejére terjedő haszonélvezeti jogának fenhagyása s telekkönyvi kitüntetése mellett, tulajdonjogilag javukra telekkönyvileg bekebeleztethessék. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy anyja alperes F. Zs. özv. L. Imréné a hatvanas évek közepétől kezdve mint gazdasszony együtt élt és szoros viszonyt folytatott L. Imrével s ezen viszonyból származott ő az A. a. anyakönyvi kivonat szerint 1870 február 11-én. Minthogy pedig édes anyja F. Zs. és természetes atyja L. Imre később, 1875 április 14 én, törvényes házasságra léptek, ezen utólagos házasság által törvényesnek lett elismerve. Természetes atyja is azt tartotta, mindig saját gyermekének szólította s többi — a házasságra lépés után származott — gyermekeivel egyenlőnek tekintette, különbséget nem tett s ő is mindig édes atyjának nevezte. Az iskolában is mindenkor L. Ida néven lett felvéve s atyja ekként is irattá be. Atyja L. Imre 1897 november 3-án végrendelet hátrahagyása nélkül halván el,