Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

48 Hogy 1886-ban az üzletalapitó halálakor milyen volt az üzlet forgalma s ebből folyólag mennyi a tiszta nyereség, azt a szakértők adatok hiányában meg nem állapíthatták és igy az üzletátadás értékét ez időpontra nézve fel sem becsülhették. A biróság a rendelkezésre álló adatok alapján, tekintve, hogy az üzlet a felek egyező előadása szerint az alapító idejében kevesebbet ért, mint jelenleg, illetőleg felperes vezetése alatt s igy tehát 14,000 frtnál mindenesetre kevesebbre teendő az az érték is, amelyet felperesre az átvételkor képezett, az összes ez iránti adatok figyelembe vétele mellett 7000 frtot talált megfelelőnek, mint azon vagyoni előny pénzbeli értékének kifejezőjét, amely felperesre a néhai ipja, illetve neje üzletének átvételéből háramlott. Mivel pedig felperes az alperes üzletének ellenszolgáltatás nélküli átvételével nyilván jogtalanul gazdagodott, ennélfogva felperest e czimen a fenti összeg megfizetésében kellett elmarasztalni. Ellenben el volt utasítandó az ezt meghaladó viszonkereseti követelés s nevezetesen figyelembe se volt vehető a közszerzeményi igény, mert alperes egyáltalán ki nem mutatta, hogy a felek házas együttélése vagyonszaporulatot egyáltalán mutat-e fel ; ellenkezőleg, adatok csak arra nézve szolgáltattak s annyi állapitható meg, hogy a peres feleknek a szétváláskor sem volt más vagyonuk, mint a Vörösmarty-utczai ház, mely a közszerzemény megállapításánál figyelmen kivül hagyandó, mert a felek rajta saját előadásuk szerint tényleg megosztoztak ; s volt felperes kezén az üzlet, melyet azonban (magától értetődvén, csakis az esetleges czégátruházás értéke jöhetvén szóba) a közszerzemény megállapításánál szintén nem lehetett figyelembe venni, mert alperes azért már fentebb kapott 7000 frtot, stb. (1900 szeptember 25. 30,654/900. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert a felperes keresete 1895. évi november 29-én, vagyis a H. T. ugyanaz évi október hó i-én történt hatályba lépte napjától számított 6 havi határidőn belül beadatván, az abban bontó okul előterjesztett tények a törvény 145. §-a értelmében nem évültek el ; mert továbbá a felperes ellenében bizonyított azon egyedüli tény, hogy az alperest egy