Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

i-P Midőn tehát alperes az ekként hatályavesztett ítélet alapján végrehajtást kért és nyert : ezt az 1881 : LX. tcz. 30. §-a alapján felperes jogosan támadhatta meg végrehajtás megszüntetésére irányzott keresettel s jogszerűen adott helyet ennek a felebbezési biróság is és pedig annyival inkább, mert amennyiben alperes a részére megítélt ideiglenes tartásdijat huzamosabb időn át igénybe nem vette s végrehajtást sem kért, ellenkező ténymegállapítás hiányában ez annak jeléül tekintendő, hogy saját vagyonából is fen tudta magát tartani ; és mert amint felperes az e czimen részére kifizetett tartásdíj visszatérítését jogosan nem igényelhetné : ugy alperes sem követelheti azt utólagosan a felperestől, mivel a válóperbeli ítélet szerint tartási dijhoz igénye többé nincsen. — Hasonlóan döntött a kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1902 január 15-én I. G. 505/901. sz. a. hozott Ítéletével. 90. A hitelező sikeresen csak akkor érvényesítheti keresetét a megajándékozott ellen, ha bebizonyítja, hogy követelése az egyenes adóstól ennek vagyontalansága miatt behajtható nem volt. (Curia 1902 márczius 18. 3Ó17/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes azon alapon indította keresetét másodrendű alperes ellen, hogy felperes adósa, D. M. a bocskói 103. sz. telekjegyzőkönyvi ingatlant fiának, másodrendű alperesnek ajándékba adta, s ennélfogva másodrendű alperes atyjának a felperes irányában már fenállott tartozásáért az ajándékba kapott ingatlan értéke erejéig felelős. Minthogy azonban ily esetben a hitelező sikeresen csak akkor érvényesítheti keresetét a megajándékozott ellen, ha bebizonyítja, hogy követelése az egyenes adóstól ennek vagyontalansága miatt behajtható nem volt, felperes pedig ezt nem bizonyította be, annálfogva mellőzve azt a kérdést, vajon másodrendű alperes egyáltalán vagy Csak a netaláni visszterhet