Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

125 légyen. Ellenben ezen kötlevélnek az a része, mely szerint a felperes «kiköti magának, hogy szükséglete szerint ugyanazon ár (t. i. kocsirakományonként 62 K) mellett a folyó 1900. évben a kötött 30 waggonnál többet is átvehet», nem tartalmaz perfekt vételi jogügyletet, mert abban a vétel tárgya a mennyiség tekintetében oly mértékű határozottsággal, amint ezt a kereskedelmi törvény 336. §-a ahhoz, hogy a vétel megkötöttnek tekintessék, nyilván megkívánja, megállapítva nincs. A szóban forgó kikötésben foglalt az a kitétel, hogy a felperes a «szükséglete szerint* vehet át többet is, nem határozza meg a felperes által átvehető többletet; ennek a kitételnek ugyanis — fogalmazása szerint — nem tulajdonitható az az értelem, hogy a felperes fakereskedési üzletének a szükséglete szolgálna az átvehető famennyiség tárgyilagos mértékéül. De olyan értelem sem tulajdonitható a felperes keresetének alapját tevő emiitett kikötésnek, hogy annak alapján a felperes «egy pár» waggon bükkhasábfa szállítását követelhetné az az alperestől. Ez a kikötés csak később megkötendő vételre vonatkozó előszerződést képez, melynek teljesítése a szándékba vett adásvételi jogügylet végleges megkötése által történik, s amelynek megszegése csak arra nyújt jogszerű alapot, hogy a vételi ügyletet megkötni hajlandó szerződő fél az azt megkötni vonakodó másik féltől esetleges kárának megtérítését követelhesse. A felperes tehát a kikötés alapján teljesitésképen a kereseti 30 waggon bükkhasábfa szállítását követelni nincs jogosítva. Nem követelheti a felperes jogosan annak az 5—10 waggon fának a szállítását sem, melynek szállítására alperes G. a. levélben hajlandónak nyilatkozott. Ezen levélben ugyanis alperes határozottan kijelentette, hogy a jelenleg keresetbe vett 30 waggon fának szállítására magát kötelezettnek nem tartja ; a felperes pedig H. a. levelében, amelyben kijelenti, hogy ragaszkodik álláspontjához, vagyis ahhoz, hogy az alperes neki a szóban forgó kikötés alapján még több fát is köteles szállítani, csak ezzel a fentartással, tehát nem az alperes akaratnyilatkozatának megfelelően fogadta el az alperesnek az említett 5—10 waggon fa eladására vonatkozóan a G. a. levélben foglalt ajánlatát. (Kereskedelmi törvény 319. §.) Az alperes t. i. csak az esetre ajánlotta fel az 5—to waggon fát a felperesnek, ha ez az A. kötlevél alapján ellene további igényt