Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

ii9 alperes igazgatóságához intézett O. alatti átirat szerint Makó város képviseletére Sz. Gy. volt kiküldve ; továbbá hogy Cs. D. az alapszabályok 30. §-ának azon rendelkezése daczára, mely szerint mindazon részvényre csak egy meghatalmazást vállalhat, mégis nemcsak saját személyében, hanem a m. kir. pénzügyminiszter és K. Gy. részvényes képviseletében is volt jelen és szavazott, szemben azon körülménynyel, hogy a megtámadott határozatot a közgyűlés az azon képviselve volt 43,419 szavazatával egyhangúlag hozta s hogy a M. M. kifogásolt 200 és Cs. D. kifogásolt 3413 szavazatának levonása után is a többi nem kifogásolt szavazat az alapszabályok 32. és 33. §-ai értelmében érvényes határozat hozatalára elegendő, e határozat érvényességét nem érinthetik. A határozat érvényességét illetőleg közömbös azon körülmény is, hogy a jegyzőkönyv nem tünteti fel, hogy a meghatalmazással szavazók meghatalmazásai szabályszerűen voltak kiállítva és hogy ezek a jegyzőkönyvhöz csatoltattak, mert ily irányú rendelkezést sem a kereskedelmi törvény 180. §-a, sem az alapszabályok nem tartalmaznak. Alaptalan továbbá azon felperesi állítás is, hogy a közgyűlési jegyzőkönyv nem tünteti fel, hogy ki hány részvényt képviselt, mert ezt megczáfolja az ellenirathoz B. alatt csatolt s a kir. törvényszék okmánytárában őrizett eredetivel egyező jegyzőkönyv és alaptalan végül azon felperesi állítás is, hogy a közgyűlés határozatképes nem volt, mert az 1894. évi közgyűlésen módosított alapszabályok szerint alperes részvénytársaság alaptőkéje 8-255,700 frt, jelen volt a közgyűlésen 4.341,900 frt névértéket képviselő lészvényes, ennélfogva tehát, ha M. M. 200, Cs. D. 3415, Csanád- és Aradmegyéknek a végiratban kifogásolt 3000, illetve 4000 szavazata figyelmen kivül hagyatik is, az alapszabályok 32. §-a által előirt l/10 része az alaptőkének még akkor is jelen volt. De nem volt teljesíthető a kereset második kérelme semt mert habár kellőleg bizonyítva van is, hogy felperes a részvények aláírásakor az alapító engedményesekkel szemben, valamint a pénz folyósításánál az arad—csanádi vasút részvénytársaság igazgató ságával szemben kikötötte magának azt, hogy az igazgatóságba egy tagot saját kebeléből küldhet és hogy felperes ezen jogát maga az alakuló közgyűlés is elismerte, de mindez az alperes