Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)
54 ben, mert a valódinak bizonyult A. a okiratban foglalt hozományadás iránti kötelezettség r. r. alperesnek nem képezi olyan személyes avagy elörökithetlen kötelezettségét, amelynek alapján felperesek a teljesitési időnek a keresetben megjelölt időben való' megállapítását a fentidézett §. alapján indokoltan követelhetnék. (1900 augusztus 19. 1964/900. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: 1. r. alperes az 1882 októbei 24-én kelt házassági szerződéssel ingó és ingatlan vagyonának felét a felpereseknek mint házasulandó feleknek adományozta, oly kikötéssel azonban,, hogy a vagyon tulajdona a felperesekre csakis az ajándékozó halálával mehet át. Felperesek tehát ezen időhatározás szerint a szerződés teljesítését csakis az ajándékozó halála után követelhetik, miért is ők ennek életében sem arra nem birnak jogosultsággal, hogy tőle az ajándékozott vagyon birtokát követeljék, sem arra jogczimmel, hogy az ajándékozó 1. r. alperes által a 2. r. alperes javára tett későbbi vagyonátruházást érvényességében, keresettel megtámadják. Ezekhez képest felperesek időelőtti keresetükkel helyesen utasíttattak el. Érvénytelennek mondatott a házasság, mert alperes a közösülés rendes és eredményes végzésére már a házasság megkötésekor képtelen volt. Bár a kereset a házasság megkötése után három évre adatott be, a kereseti jog megállapíttatott, valónak fogadtatván el a felperesnek az ártatlan nőiesség fogalmára alapított indokolása, hogy a házassági tartozás tulajdonképpeni voltát s a férjnek arra alkalmatlanságát csak utóbb, a kereset beadása előtt nem sokkal ismerte fel. A házassági törvény 85. §-a értelmében a hibás házastársnak a vétkessé nyilvánítása csak a bontó perekben alkalmazandó. (Curia 1901 junus 4. 2030/901. sz. a ) A nagyváradi kir. törvényszék: A kir. törvényszék .. . házasságot alperes vétkesnek nyilvánítása mellett az 1894 : XXXI. tcz\.