Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

I70 Úgyde a C. és D. alatti számláknak idézett kitétele a most idézett törvényszakasz által megkivánt kellékeknek nem felel meg, mert a felek nem is állították, hogy a felperes által vitatott kikötés már a megrendelés alkalmával, vagy utóbb is, de a felek közös akaratával történt ; a számla küldése pedig, felperesnek egyoldalú ténye lévén, abból a feleknek kölcsönös alávetése meg nem állapitható, következéskép a számlák tartalma alapján felperes az eljárt kir. járásbíróság illetékességét nem vitathatja. 96. Ha az alkalmazott helyesen fordult valamely iparhatósághoz keresetével, de az iparhatóság nem bocsátkozott az ügy érdemi elbírálásába, hanem illetőségi szempontból utasította el a követelést, az alkalmazott azonnal a bíróság előtt indíthat keresetet. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1901 szeptember 11. G. 243/901. sz. a.) 97Ha a kereskedő követelését más kereskedőre ruházza át, az engedményes jogosított és a törvény szerint köteles a követelést a maga könyveibe bevezetni s a bevezetés meg is állapítja a 35. §. 2. bekezdése szerint való illetőséget, de nem az eredeti adóssal, hanem az átruházóval szemben. Az eredeti adósnak jogviszonyán a bevezetés mit sem változtat. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1901 május 22. E. 153/901. sz. a.) 98. Ha a felek nem állottak folyó számlán alapuló összeköttetésben, egymagában az üzleti összeköttetés a hitelezőnek különböző jogczimen alapuló követeléseit egységes követeléssé még nem olvasztja össze s a követelések egységes