Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

159 alperes mint bérlő közt másrészről az a jogviszony keletkezett, hogy 2. rendű alperes a bérleményt F. Gy. hozzájárulásával R. F -nek átadván, a megállapított tényállás szerint bekövetkezett az, hogy a hat évi bértartam alatt R. F. a bérleményt másnak és ez ismét másnak átadni fogja, a 2. rendű alperes pedig a hat évi bérleti időtartam alatt változó bérlők tekintetében a teljes bérösszegért olyképpen vállal felelősséget, hogy a mindenkori bérlőtől be nem hajtható bérösszeget ő fogja a bérbeadó F. Gy. házgondnoknak megfizetni. Ebből a jogviszonyból pedig következik a 2. rendű alperes amaz érveléseinek alaptalansága, hogy F. Gy. felelőssé vált volna azért, hogy csak jó, vagyis fizetésképes bérlő utódokat fogadjon be, valamely ily fizetésképes bérlőt a 2. rendű alperes előleges hozzájárulása nélkül ki ne bocsásson, s valamelyik bérlő fizetésképtelensége esetében az ettől be nem hajtható bérösszeget 2. rendű alperestől csak akkor követelhesse, ha ezt a megelőző bérlőktől be nem hajthatja. Alaptalan tehát a 2. rendű alperesnek a kereseti időelőttiségre vonatkozó érvelése is. De a 2. rendű alperesnek az az érvelése sem bir alappal, hogy a felebbezési biróság tévesen minősítette az ő kötelezettségét kezességnek, s hogy az ismeretlen bérlő utódokért való kezességvállalás jogilag érvényes nem lehet, és hogy 2. rendű alperes a fizetésre képtelen bérlővel egy keresetbe nem volna vonható, mert a felelősségi nyilatkozat tartalma szerint 2. rendű alperes világos szavakkal a teljes kezességet és fizetési kötelezettséget («Die volle Bürgschaft und Zahlungspflicht») vállalta el, ez a jogi meghatározás pedig egyenlő a kezességgel ; mert továbbá kezesség a még ismeretlen személy tekintetében is érvényesen vállalható és mert az 1868 : LIV. tcz. 78. §-a szerint, amely a sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. tcz. által el nem töröltetett (sommás eljárási törvény 13. §-a), a kezes a közvetlen alperes ellen indított perbe idézhető. Minthogy pedig a közvetlen alperes ellen indított perbe vonható kezes az állandó birói gyakorlat szerint ahhoz a feltételhez kötötten is marasztalható, hogy felperes a követelésnek a közvetlen adóstól való behajthatlanságát kimutassa, alaptalan a 2. rendű alperesnek az az érvelése is, hogy a be nem hajthatóság kimutatása az ítélet utánra fen nem hagyható.