Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

i44 az elsőbiróság ítéletének, a másodbiróság által helybenhagyott része is végrehajtható, a további felebbezésre való tekintet nélkül. Az utóbb megjelölt törvények hivatkozott szakaszaiban nincs különbség téve abban az irányban, hogy az ítéletek csak a felek perbeli állására tekintettel volnának végrehajthatók. Valamint nincs különbség téve abban az irányban sem, hogy a meghatározott feltételek mellett az ítéletek csak akkor volnának végrehajthatók, ha az azokban foglalt marasztalás csupán a kereset főtárgyára vonatkoznék. Már pedig, ha a törvényhozás szükségesnek találta volna, hogy ilyen megkülönböztetést tegyen, annak, ha nem is az 1868 : LIV. tcz. meghozatalánál, ugy minden esetre az 1881 : LIX. tcz. alkotásánál kifejezést adott volna, amint hasonló szándékának és akaratának kifejezést adott a biztosítási végrehajtás elrendelhetőségének szabályozásánál. Ugyanis : az 1881 : LX. tcz. 223. §-a szerint a kereset beadásával egyidejűleg, vagy a kereset beadása után, a felperes kérelmére biztosítási végrehajtás rendelendő, ha a kereset tárgyát készpénzbeli követelés képezi és ugy a követelés összege, mint lejárata közokirattal, vagy teljes bizonyitóerejü magánokirattal, vagy törvényes kellékekkel ellátott és el nem évült váltóval van igazolva, amennyiben a felperes a veszély valószínűségét kimutatja. Ugyanezek alatt az előfeltételek alatt tehát a felperes kérelmére feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, a felebbezési határidő eltelte előtt, szintén helye van a biztosítási végrehajtásnak. Továbbá az 1881 : LX. tcz. 224. §-a szerint készpénzkövetelés iránt indított perben hozott feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, biztosítási végrehajtásnak van helye, ha az alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal bíró felebbezéssel élt, vagy ugyanilyen hatályú igazolási kérelmet adott be. Váltóperekben pedig biztosítási végrehajtásnak van helye akkor is, ha a fizetést, vagy biztosítást rendelő sommás végzés ellen kellő időben kifogások (tehát csak az alperes részéről) adattak be. Végül a 225. §. szerint lejárt, de két évnél nem hosszabb időről hátralékban lévő bérpénz, vagy haszonbéri összeg erejéig, a bérbeadó, — tehát a felperes — kérelmére, veszély valószínű-