Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

138 tak az alólirt «tanuk» jelenlétében történtek ; valamint a másnap kelt pótvégrendeletnek hason szövegű záradékából kégtségtelenr hogy mindkét végrendelet a négy tanú együttes jelenlétében alkottatott, azt pedig, hogy ez a valóságnak meg is felel, a tanuk megerősítik. Ezek szerint felperesnek a végrendeletek érvénytelenítésére vonatkozó kereseti kérelme nem bir törvényes alappal. A dolog ilyen állásában a felperes egyedül kötelesrészt követelhet néhai M. J. hagyatékából. A terhek levonása utáni tiszta érték tesz 17,587 K 68 fill.-t, örökhagyó után négy gyermek maradt, a kötelesrész tehát 2198 K 46 fill.-t tesz ki. Ennek megfizetésére kellett tehát alpereseket feltétlenül kötelezni. A kötelesrész minden tehertől, tehát az özvegyi haszonélvezettől is, mentesen adandó ki, a fenforgó esetben annál inkább, mert örökhagyó háromszor nősült és minden házasságból származtak gyermekei, I. rendű alperes özvegyet tehát özvegyi használatul a törvény szerint a hagyatéknak V5 része illeti meg. Alperes örökösök tehát a kötelesrész czimén megítélt összeget kötelesek megfizetni a hagyatékból, alperes özvegy pedig ezt tűrni köteles. A kötelesrész az örökhagyó elhunytával válván esedékessé, felperes részére a kamat ettől a naptól jár. A kötelesrészre szoritott felperes a hagyaték állagához jogot nem formálhat és kötelesrésze is az özvegyi jogtól mentesen Ítéltetett meg, felperes tehát az özvegyi jog kérdésében jogilag nem érdekelt, a csupán alpereseket érdeklő ez a kérdés pedig éppen ez okból nem nyerhet e perben megoldást ; az alsóbiróságok tehát helyesen mellőzték e kérdésben a határozathozatalt. = Az özvegyi jognak és kötelesrésznek egymáshoz való viszonyára nézve lásd a Dtár u. f. IX. k. 123., XXVIII. k. 312. old. és III. f. XVI. k. 88. sz. a. közölt hasonló határozatokat. Hogy a kötelesrész után az örökhagyó elhunytával jár kamat, lásd Dtár r. f. XI. k. 76., XVIII. k. 60., u. f.XI. k. 123. és XXVIII. k. 312. old. közölt hasonló határozatokat. Hogy a kötelesrészre jogosított a hagyaték állagához nem formálhat jogot, s igénye készpénzzel elégítendő ki, lásd r. f. XI. k. 23., XII. k. 120., u. f. XXVIII. k. 132., III. f. IV. k. 110. sz. a. közölt határozatokat. Lásd Dtár III. f. XIII. k. io. sz. a. közölt határozatot, mely szerint nincs kizárva a köteles-