Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

122 Indokok: Felperes kötött biztosítási ügyletek után járó, de be nem szolgáltatott dijak fejében követeli az A. és B. a. könyvkivonatban kitüntetett 233 K 30 fill.-t és az 1417 K 20 fill.-t alperestől, mint biztosítási ügynökétől. . . . A B'. a. könyvkivonatra vonatkozólag alperes azzal védekezik, hogy az ebben kitüntetett követelés a 2. 7. a. kötvény szerint felperes társasággal kötött saját életbiztosítási szerződése utáni díjrészletekből alakul és hogy ennek megfizetését felperes azért nincs jogosítva követelni, mert először az első díjrészlet lefizetése után alperes felperesnek bejelentette, hogy az ügyletet megszünteti s a további díjrészleteket fizetni nem fogja ; másodszor, mert a díjrészletek le nem fizetése folytán, miután a díjrészletek elkönyvelése a tényleges fizetést nem pótolja, kereskedelmi törvény 505. § ának 3. pontja értelmében a biztosítási ügyletnek a hatálya megszűnt. A D. a. csatolt nyilatkozattal alperes a felperes társaságnak ügynökségét elvállalta s egyben kötelezte magát a neki megküldött, azonban kellő időben be nem váltott minden biztosítási okmányt feltétlen fizetési kötelezettség terhe alatt visszaküldeni. Felperes a B. a. könyvkivonatban kitüntetett követelést arra alapítja, hogy a 2. 7. a. kötelezvény szerint létesült biztosítási ügyletből származó biztosítási dijakra vonatkozó 1896—1898. évi dijnyugtákat alperesnek mint ügynökének az E. alatti mintának megfelelő leveleivel megküldte. Alperesnek abbeli állitása, hogy az első díjrészlet lefizetése után felperesnek bejelentette, mikép a biztosítási ügyletet megszünteti és a további díjrészleteket fizetni nem fogja, mivel ezt felperes tagadta, alperes pedig nem bizonyította, figyelembe nem jöhet. Hasonlókép nem vehető figyelembe alperesnek a kereskedelmi törvény 505. §-ának pontjára alapított védelme sem, mert őt felperes nem mint biztosítottat, hanem mint ügynökét vonta perbe, miután pedig alperes tagadja, hogy ezen dijnyugtákat megkapta és miután felperes ez utóbbi körülménynek a bizonyítására alperest az egyoldalú főesküvel kínálta meg, melyet alperes el is fogadott, ezeknél fogva tekintettel arra, hogy alperest azon esetre, ha a kérdéses dijnyugtákat megkapta, a D. a. nyilatkozat alapján fizetési kötelezettség terheli, neki egyéb bizonyíték hiányában a díj nyugták átvételére vonatkozó főesküt megítélni kellett. (1900 július 14. 4306/900. sz. a.)