Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)
20 jesitését következetesen megtagadta s az egész együttélés idejealatt felperessel nem közösült, az előbbi panaszszal egy és ugyanazon megbirálás alá esik, mert felperes az 1896. évi február 10-én hagyta el alperest, az idézett 83. §. szerint tehát tartozott volna felperes keresetét legkésőbb az elhagyástól számítandó 6 hónap alatt beadni, felperes azonban azt csak 1899 január 16-án adta be, ennélfogva az utóbb emiitett bontó okra alapitott kereseti joga hasonlóan elenyészett. Ami pedig a felperes által felhozott azt a körülményt illeti, hogy alperes állitólag nősztehetetlen, az a jelen perben már csak azért sem vehető figyelembe, mert a nősztehetetlenség nem a házasság felbontására, hanem amennyiben bebizonyittatnék, hogy alperes ezen hibában már a házasság megkötésekor szenvedett, az 54. §. cj pontja szerint a házasság érvénytelenítésére szolgálhatna csak alapul, felperes azonban keresetét nem ez iránt indította. De ettől el is tekintve, minthogy felperes keresetében beismerte, hogy az alperes állítólagos nősztehetetlenségéről még az együttélés idejében győződött meg, felperes tartozott volna az 57. §. ej pontja szerint attól a naptól, amelyen az állítólagos tévedést felismerte, vagy legkésőbb az elhagyástól számítandó egy év alatt házasság érvénytelenítése végett keresetet indítani, felperes azonban ily keresetet nemcsak nem indított, hanem alperesnek állítólagos hibája daczára alperessel, bár rövidebb félbeszakításokkal, csaknem 2l/2 évig együtt élt és bontás iránti keresetét is csak 3 évvel az elhagyás után adta be. Mindezeknél fogva stb. 9. Az osztrák bíróságok a házasságot érvénytelennek mondották ki. Minthogy azonban a házasfelekről később kiderült, hogy magyar honosok, a nő a házasság érvénytelensége iránt a magyar bíróság előtt uj keresetet indított. Kimondatott, hogy noha a nő abból a körülményből, hogy a férj együttélésük alatt irányában a házastársi tartozást nem teljesítette, alaposan következtethette azt, hogy a férj a házastársi tartozás teljesítésére képtelen, de arról, hogy erré már a házasság kötésekor is és állandóan képtelen