Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

ii4 A kártérítéshez való jog terjedelmét illetőleg a kir. törvényszék, ezen kérdés az 1884: XVI. tcz. 19. §-a alapján levén eldöntendő, nem fogadta el felperes azon érvelését, mintha e czimen felperesnek azon összeghez lenne feltétlenül joga, melylyel alperes gazdagodott. A hivatkozott szakasz ugyanis «kártérítésről», utolsó bekezdésében «okozott kár» megtérítéséről intézkedik, tehát azon kárról, mely a szerzőnek okoztatott. Világos ebből, hogy ezen kár összegének feltétlenül nem kell a bitorló gazdagodásával egyeznie. De a törvény szövegezése még azért is kizárja az ily értelmezést, mert a gazdagodást az okozott kárral egyenesen ellentétbe helyezi ott, ahol jóhiszemű bitorlóra vonatkozólag akként rendelkezik, hogy ez gazdagodása erejéig felel csak az okozott kárért. Világos ebből, hogy a rosszhiszemű bitorló ugyanezen kárért felel, de gazdagodása határán tul is, vagyis a kár és gazdagodás fogalmai egymást a törvény szerint nem fedezik. Megállapítandó volt tehát, jelen esetben miben áll és menynyire tehető a felperesnek okozott kár. E tekintetben a kir. törvényszék a meghallgatott szakértők egyhangú véleményét fogadta el, mely szerint felperes kára csakis azon ((honorárium" elmaradásában állhat, melyet az A—C. alattiakért nyerhetett volna, a szerző materialis érdeke rendszerint a honoráriumban jutván kifejezésre. A kiadói tevékenység eredményeként előálló nyereség ezen tevékenységnek gyümölcse lévén, ehhez szerzőnek, mint ki ilyen tevékenységet nem fejtett ki, joga nem lehet, a forgalomba helyezéshez való jogára nézve pedig már a honoráriumban kapta meg a megfelelő egyenértéket. Szakértők ezen elmaradt honoráriumot 1400 frtban állapítván meg, annak megfizetésében alperest marasztalni kellett, mert az alább kifejtendők értelmében gazdagodásának határán belül marad. Ezzel szemben nem fogadható el alperes azon védekezése, hogy felperes vagyoni köréből nem vonatott el egy abba már befolyt rész, mert döntő csak az, hogy felperesnek oly joga használtatott alperes által, melynek használatáért felperes 1400 frtot kaphatott volna. Szorosan véve ezen jog alakjában a kérdéses érték különben felperes vagyoni körében foglaltatott is már. A szakértők véleményét támogatiák ezenfelül Sz. és V. tanuk