Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

59 Indokok: Felperes keresetében és válaszában azt adta elő hogy az anyja után örökölt ingatlanának jövedelmét nagykorúságától kezdve az atyja haláláig lefolyt 19 éven át azért nem követelte az atyjától, mert abban a feltevésben volt, hogy atyja halála után annak összes vagyona ő reá fog szállani, s ily módon a nagykorúságának ideje alatt atyja által beszedett jövedelmet annak vagyonában megtalálja. Felperes ezen előadásában annak a beismerése is foglaltatik, hogy felperes nagykorúságának elérte után az anyja után örökölt ingatlant önmaga is anélkül engedte át az atyja birtokába, hogy annak használatáért valami ellenszolgáltatást kivánt volna. S az a körülmény, hogy felperes abban a feltevésben nem kivánt az atyjától az ingatlan után hasznot, hogy az atyja halála után annak összes vagyonát örökölni fogja és hogy ebben a feltevésében csalatkozott, nem szolgálhat alapul arra, hogy felperes az atyjának ellenszolgáltatás kikötése nélkül átengedett ingatlan elvont hasznát az atyja örököseitől követelhesse. A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó része az előadott okokból hagyatott helyben. 34Minthogy minden jogügyleti cselekmény, tehát a végintézkedés is, az intézkedés indokát képező körülmények tekintetében való tévedés alapján megtámadható, a végrendelkezés után született egyenes leszármazók örökhagyó végrendeletét, melyben ők teljesen mellőztettek, ilyen alapon kifejezett törvényes rendelkezés hiányában is támadhatják. Abból azonban, hogy az örökhagyó a végrendeletet, bár annak alkotása után csak 12 év múlva halálozott el, sem vissza nem vonta, sem meg nem semmisítette, okszerűen azt kell következtetni, hogy a végrendeletben tett intézkedéseit a változott viszonyok tudatában tovább is érvényben kívánta tartani. (Curia 1901 márczius 6. 1622. sz. a.)