Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

3* ben érvényesített követelésre nézve azonban a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak ítéletét kellett helybenhagyni a vonatkozó indokok alapján és azért, mert felperes testében történt megcsonkítása által oly hátrányos állapotba jutott, hogy ezért méltán kárpótlandó. Ugyancsak a másodbiróság Ítéletének e részben való megváltoztatásával, felperesnek kártérítés iránti igénye másodrendű alperes ellenében is megállapítandó, illetőleg e részben is az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó a vonatkozólag felhozott indokokból, mégis tekintettel arra, hogy másodrendű alperes mint fővállalkozó az általa alkalmazott egyének cselekményeiért és mulasztásaiért másodsorban tartozik felelősséggel, azzal a változtatással, hogy másodrendű alperes az ezúttal és a fenyítő per során megítélt kártérítési összegeket csak az esetben tartozik megfizetni, ha azon összegek elsőrendű alperestől behajthatlanok lennének. = Lásd a 15. és 16. számok alatt közölt határozatokat s az azokhoz fűzött jegyzeteket. 18. Az 1876 : XVI. tcz. 4. §-a értelmében abban az esetben, ha az írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmében nem a végrendelkező irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének czéljából következik, hogy ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet nyelvét érti. A másik szerződő féllel közös háztartásban élő testvér nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, aki a nyilvánkönyvbe helyezett bizalomra sikerrel hivatkozhatnék. (Curia 1900 augusztus 29-én 4319. sz. a.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik. K. T. örökhagyó által alkotott végrendelet érvénytelennek kimondatik, ennek következtében alperesek annak tűrésére köte-