Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

145 gyát képezi, és amely gyermeket H. S. A. az anyakönyvvezető előtt tőle származottnak kivánt bevezettetni. Mindezeknél fogva az egymást kiegészítő ténykörülmények felperes állításait részbizonyiték erejével támogatván, felperes részére a pótesküvel való bizonyítást kellett elrendelni. = Lásd dL^Dtár u. f. I. k. 141. sz. a. és XXXI. k. 38. sz. a. közölt határozatokat, amelyek szerint az elkülönítve lakás esetén is bizonyítandó a nemzés lehetetlensége. A Dtár III. f. VIII. k. 95. sz. a. közölt esetben a Curia abból, hogy a nő más községbe költözött, ott mással élt együtt, s hogy nem merült fel adat arra, hogy eltávozása után férjével bármikor is találkozott, eskü megítélése nélkül is megállapíthatónak mondta ki a törvénytelenséget. Ehhez hasonló a Dtár III. f. VII. k. 90. sz. a. közölt eset. Nem mondatott ki a törvénytelenség, midőn a férj a kritikus idő alatt fogházban volt ugyan, de neje őt ott néha meglátogatta {Dtár III. f. III. k. 47. sz. a.) 74A szentszék által ágytól és asztaltól határozatlan időre történt elválasztásnak az volt a hatálya, hogy a házastársak között törvényszerűen megszüntettetett az életközösség, amelyre a házasság tartama alatt született gyermekek nemzésére vonatkozó vélelem szükségképp alapítandó. Ha tehát ezen tényleges elválasztás idejében a nőnek gyermeke született, ugy a törvényes születés bizonyítása végett az bizonyítandó, hogy felek a fogamzás időszakában az életközösséget visszaállították, vagy hogy egymással a nemzésre következtethető módon érintkeztek. De az a körülmény, hogy a felek időnként egy községben tartózkodtak, a származás törvénytelenségének megállapítását ki nem zárja. (Curia 1900 november 7. 2467/900. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A győri püspöki szentszéknek 1895 augusztus 13-án Döntvénytár I. 10