Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

107 Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint, bár a B. a. kötelezvényt felperes is mint egyetemleges adóstárs irta alá, mindamellett a kölcsönt egyedül i. r. alperes és férje vették fel és saját czéljaikra fordították, és első rendű alperes kijelentette, hogy a férjét terhelő adósságot is meg fogja fizetni, nem bír törvényes alappal i. r. alperesnek az az érvelése, hogy felperes viszkereseti joga alapján is ő csak részfizetésre volna kötelezhető. Hasonlóan alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság jogszabály megsértésével kötelezte őt 2259 frt 40 kr. fizetésére, holott a B. a. adóslevél mellett 1. r. alperes és férje csak 2100 frt visszafizetésére kötelezték magukat. Alaptalan pedig azért ; mert az adós nemcsak az eredetileg kölcsönvett tőkét, hanem egyúttal annak mindazokat a járulékait is köteles a kezesnek megtéríteni, amit az helyette a hitelező kezeihez tényleg kifizetett. Már pedig a felebbezési biróság tényállása szerint az alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A. a. engedmény szerint felperes alperes helyett a tőke és járulékai fejében tényleg 2259 frt 40 krt fizetett és alperes azt fel sem hozta, hogy felperes többet fizetett volna, mint a mennyit a hitelező jogosan követelhetett. A kereset időelőttisége czimén emelt panasz pedig azért alaptalan ; mert a felebbezési biróság tényállása szerint a hitelező által az alperes részéről tanúsított késedelem következtében a B. a. kötelezvényen alapuló követelés egész összegében per utján érvényesittetvén, felperes az ennek következtében beállott kényszerhelyzetből kifolyóan teljesítette a fizetést, az pedig nincs tényként megállapítva, hogy 1. r. alperes a B. a. kötelezvényben megállapított fizetési határidőket megtartotta volna, miért is alperes a saját mulasztása által előállott következmények ellen sikerrel nem védekezhet. Alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal is, hogy a B. a. okirattal szemben felperes állítását fogadta el valónak és felperes állításai valótlanságának kimutatására a bizonyítás terhét alperesre hárította, továbbá hogy a felhívott tanuk vallomását helytelenül mérlegelte, végül hogy a sommás eljárási törvény 96. §-a rendelkezése ellenére felperest bocsátotta az eskü letételére.