Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

1 26 árverést is kitűzte, ez az árverés azonban megtartható nem volt, mert a lefoglalt két lovat időközben vádlott eladta a testvérének R. A.-nak, a négy bivalyt pedig B. K. hajtatta el azért, mert ezek a br. W. által folyamatba tett igényper rendén a birói zár alól feloldattak. Vádlott a két lóért kapott 300 frtból 200 frtot befizetett a végrehajtató takarékpénztárnál tartozásának apasztására, 100 frtot pedig a lovak hátralékos vételára fejében B. M. közvetítésével N. S.-nak fizetett. Későbben vádlott a végrehajtató takarékpénztárnak az 54 frt hátralékos követelését a költségekkel együtt a végtárgyalás előtt teljesen kifizette s igy a takarékpénztárnak vele szemben követelése nincsen. Vádlott beismerte, hogy a nála lefoglalt két lovat az árverés foganatosítása előtt a végrehajtató beleegyezése nélkül eladta R. A.-nak 300 írtért, de azzal védekezett, hogy akkor ezen lovak nem az ő, hanem B. M. tulajdonát képezték, azok járlata is B.-nál volt, a ki őt megbízta lovainak eladásával, de különben is a lefoglalt lovak árából 200 frtot a végrehajtató takarékpénztár követelésének apasztására fordított ; továbbá azt adta elő, hogy az általa haszonbérbe vett gazdasághoz tartozó állatok felett az ő bemutatott szerződése szerint szabadon rendelkezhetett, s igy a lefoglalt négy bivalyt is sajátjának tudta s nem remélte, hogy azokat az uradalom az árverés alól kivonja, mert a szerződés 5. pontja szerint ő nem ugyanazon állatokat, hanem olyan minőségű, mennyiségű és fajú állatokat tartozott a haszonbérlet lejártával a bérbeadónak visszaszolgáltatni, s végül előadta vádlott, hogy ő a végrehajtató takarékpénztár követelését teljesen kiegyenlítette. Panaszos végrehajtató képviselője a végtárgyaláson igazolta vádlottnak azt a védelmi állítását, hogy ő a végrehajtató követelését teljesen kifizette, a panaszos panaszától elállott s kijelentette, hogy nem kívánja a vádlott megbüntetését. Az előadott tényállás szerint, bár vádlottnak ama védelmi állítása, hogy a lefoglalt két ló csak birlatában volt, de azok nem képezték az ő tulajdonát, meg van czáfolva a B. M. és N. S. tanuk vallomásaival, a melyek szerint a kérdéses két lovat vádlott N. S.-től 220 frtért vásárolta s B. M. eme adásvételi ügyletnél csak közvetítőképp szerepelt, bár igazolva van az, hogy vádlott a kérdéses két lefog