Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

I 1 2 ják, hogy i. r. vádlott a kölcsönvevő felekkel beszélt magyarul., de vádlott a 4. 7. a. vallomásában a végtárgyaláson felhozott védekezésével szemben maga is azt vallotta, hogy beszélt az oláh emberrel és asszonynyal, mert azok kérték, hogy menjen a köz­jegyzőhöz, igy védekezése e tekintetben nem volt figyelembe vehető. Minthogy pedig L. J. a névszerinti kölcsönvevő félnek fia, L. M. és D. J. tanuk egyértelmüleg vallják, hogy a telek­könyvi tulajdonos csak fülbekiáltással értette meg a szót, mert oly nagyot hallott, a kölcsönvevő fél pedig, hogy nagyot hallott volna, azt vádlottak maguk sem állítják, teljesen igazolt tény az, hogy a kölcsönt nem a telekkönyvi tulajdonosok vagy azok egyike vette fel, hanem a vádlottak által ilyenekként igazolt hamis­személyek. Tekintve pedig, hogy ilyképpen vádlottak tudva és szándé­kosan működtek közre egy valótlan tartalmú, alapjában hamis közokirat kiállításához, s igy okozói voltak annak, hogy a telek­jegyzőkönyvbe valótlan és egy harmadik személy jogviszonyaira­vonatkozó sérelmes tények vezettettek be, mely tények előbb­utóbb valakinek a károsodását fogják okozni, vádlottakat a köz­okirathamisitáb vétségében bűnösöknek kellett kimondani, s arra való tekintettel, hogy nem tűnik ki, mintha vádlottaknak az elkö­vetett cselekményből folyólag hasznuk lett volna, büntetésüket a Btk. 400. §. első bekezdése alapján kellett kimondani s a rendel­kező részben irt büntetéssel sújtani. A büntetés kimérésénél eny­hítő körülményül vétetett 1. r. vádlottal szemben büntetlen elő­élete és terhes családi állapota, mig 2. r. vádlottal szemben ter­helőnek vétetett, hogy többször volt büntetve s ezek közt egy ízben nyereségvágyból elkövetett bűntény miatt is. A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete részben s a következően változta tik meg : A R. K. 1. vádlott fogházbüntetése 4, a G. Gy. 2. r. vádlott büntetése pedig 6 hóra felemeltetik. A Kolozsvárt 1891 október 30-án 557/91. ü. sz. a. kérdéses köz­jegyzői okirat s az annak alapján elrendelt telekkönyvi bekeblezés a Btp. 361. §. s a telekkönyvi rendtartás 153. §-a alapján érvény­telennek nyilvánittatik, minélfogva joga lesz sértettnek ezen ítélet jogerőre emelkedése után a sérelmes bekeblezésnek törlését kérni. Egyebekben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik.

Next

/
Thumbnails
Contents