Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

94 egyezett abba, hogy a neve intézvényezettként a váltóra reávezettessék. Aki közvetlenül az elfogadótól kapta a váltót, az harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak nem tekinthető. (1900 május 8. 188/900 sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, az 54538/98. sz. sommás végzés K. Gy. alperessel szemben is hatályon kívül helyeztetik és felperes keresetével ez alperes irányában is elutasittatik. Indokok: K. Gy. alperesnek az a kifogása, hogy ő megállapodásszerüen a kereseti váltót kibocsátói minőségben irta alá, és hogy e szerint a váltón intézvényettként jogellenesen lévén utólagosan megjelölve, irányában felperes már az óvás hiányánál fogva is elutasítandó keresetével, a felperes puszta tagadásával szemben bizonyítottnak volt elfogadandó és ehhez képest felperes keresetével elutasítandó volt, mert L. S.-nek váltóra vezetett kibocsátói aláírása a szöveg és K. Gy. aláírása közt nyilván beszurtnak mutatkozik, és mert L. S. tanú, bár vallomása szerint a váltó egyéb szövegét az ő aláírása kivételével ő töltötte ki, arra, hogy az intézvényezett neve is akkor lett-e kitöltve, nem emlékezik ; mely tényekkel szemben tekintettel arra, hogy felebbező alperes névaláírása közvetlenül a szöveg alatt, tehát oly helyen van, ahol rendszerint a kibocsátó neve szokott előfordulni, felperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy L. S.-nek nyilván beszurtnak mutatkozó neve felebbező alperes beleegyezésével íratott a váltóra, illetve hogy felebbező alperes utólag beleegyezett abba, hogy az ő neve intézvényezettként a váltóra reávezettessék, ezt .azonban felperes nem bizonyította ; s tekintve, hogy L. S. tanú vallomása szerint felperes közvetlenül K. J. elfogadótól kapta a kereseti váltót, s ekként harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak különben sem tekinthető : az óvás hiányára alapított kifogás már magában véve is elegendő a felebbező alperes ellen indított kereset elutasítására. = Hasonló a kir. Curiának 1890 decz. 18-án 1372. sz. a. határozata. (Lásd Márkus-féle gyűjtemény IV. k. 7505. sz. a.)