Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

7l szabálytalanul járt el, amennyiben egy olyan tehenet adott el, amelyre nézve figyelmeztetve lett, hogy az nem azonos azzal a tehénnel, amely a B. F. végrehajtató javára H. I. ellen foganatosított végrehajtási foglalás tárgyát képezte s amely K. K.-né sértett tulajdona volt. Mindazonáltal tekintve, hogy a helytelenül foganatositott hivatalos eljárás egymagában nem vonható a Btk. 471. §-a alá s ebben az esetben vádlott szabálytalan intézkedése különösen azért nem állapítja meg a vádbeli cselekmény tényálladékát, mert nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a vádlott azzal a czélzattal, miként valakinek jogtalanul hasznot vagy kárt vagy más sérelmet okozzon, jelzett hivatali eljárásában kötelességét megszegte volna ; ezekhez képest vádlottat a Btk. 47 T . §-a alapján a terhére rótt cselekménynek vádja alól felmenteni s ebből folyóan mindkét alsóbiróság Ítéletének a vádlott iránt intézkedő részét megváltoztatni kellett. Egyebekben a kir. tábla ítélete azért hagyatott helyben, mert B. F. vádlott mint végrehajtató, tehát mint ügyfél a bírósági kiküldött által foganatositott hivatalos eljárásba be nem folyván, az árverési jogcselekmény mikénti foganatba vétele iránt joghatálylyal nem is intézkedhetett. 24. Az ügyvédre bízott ügy tárgyából valamely hányadrésznek ügyvédi jutalomdijul lekötése nem képezi a per tárgyának magához váltását és nem esik az 1874: XXXIV. tcz. 57. §-a alá. Az ügynek közbenjáró által való keresése a jutalomdíj iránti ügyletet nem teszi érvénytelenné, hanem csak az ügyvéd elleni fegyelmi eljárásra szolgálhat alapul. (1900 február 14. I. G. 615/99. sz- a0 = A pertárgy hányadrészének ügyvédi jutalomdijul való leköthetését mondja ki a Curiának a Dtár u. f. XXV. k. 44. sz. a. közölt, valamint II. G. 65/95 - sz- a- kelt határozata is.