Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVII. kötet. (Budapest, 1900)

6 hogy közadós az 1894 szeptember elején 2—3 heti haladékot kért és kapott L. Sámueltől 1480 frtos váltója kifizetésére, de egyik sem igazolta azt, hogy a később beperesitett 1480 frtos váltó lejáratára nézve ennek alperes á/tal beismert átadása napján, azaz 1894 szeptember i-én minő megállapodás jött létre L. Sámuel és E. Manó, mint közadós megbizottja közt, sőt a tanuk vallomásából az sem vehető ki, hogy a L. Sámuel által adott fizetési haladék az alperesi beismerés szerint csak 1894 szeptember 16-án lejárt régi váltó kifizetésére avagy az e helyett küldött uj váltó lejárati idejére vonatkozott-e, sőt az uj váltóról F. Adolf tanú nem is tudott. Ezen tanuk vallomása tehát bizonyítékot nem képez arra, hogy L. Sámuel jogosítva volt a beperesitett váltót tetszés szerint lejárati nappal látni el, amint közadós búzáját eladja és a váltó értékét ki nem fizetné. Ezzel szemben E. Manó tanúvallomása félbizonyitékot képez ugyan felperes azon állítása mellett, hogy a később beperesitésre felhasznált váltó a lejárat kitüntetése nélkül azon megállapodás mellett adatott át L. Sámuelnek, miként az csak négy havi lejárattal tölthető ki, ámde ezen részbizonyiték a közadós pótesküje által kiegészithető rlem volt, mivei ez a váltó átadása alkalmával jelen nem volt. De a kir. törvényszék nem is tekintette egyedül perdöntőnek a per egyéb adatai mellett azon homályban maradt körülményt, hogy a beperesitett váltó a vonatkozó váltóügylet értelmében mikor lett volna esedékes és hogy így L. Sámuel idő előtt avagy sem peresítette azt be. Ugyanis a XI. a. végrehajtási iratokból megállapítható, hogy közadós ellen 1894 október 5-én, tehát éppen azon napon, amelyre a kérdéses váltó lejárata L. Sámuel által kitöltetett, közigazgatási adóvégrehajtás foganatosíttatott. Ha azonban ezen csupán 21 frt adóösszeg erejéig foganatosított zálogolás, tekintettel a későbbi fejleményekre, még nem igazolná is azt, hogy 1894 október 5-én közadós, mint kereskedő fizetéseit már megszüntette volt, kétségtelen, hogy ezen utóbbi tény 1894. évi október hó 18-án már beállott. Mivel utóbbi napon E. Adolfnak összes ingóságai és activ követelései lefoglaltattak és ezeknek 1434 forint 79 krnyi becsértéke még a végrehajtási tőkekövetelés erejéig sem képezett