Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

4° tamát pedig mindkét vádlottra nézve 5—5 évi tartamra leszállítja ; ezzel a változtatással egyebekben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A. B.-né csak akkor tudta meg, hogy P. J. és Sz. T. vádlottak férjét halálra verték, mikor ezek a cselekmény elkövetése után hozzá bementek és neki ezt elmondták ; arra nézve, hogy A. B.-né a cselekmény elkövetését megelőzőleg reábirta volna P. J.-t és Sz. T.-t, hogy férjét megöljék, vagy csak meg is verjék, vagy hogy e tekintetben megelőzőleg a cselekmény elkövetésénél vagy elkövetése után nyújtandó segély vagy a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt velők egyetértett volna, vagy bármit követett volna el, ami a bűntett elkövetését előmozdította vagy könnyítette volna, bizonyító adat nincs. P. J. vádlott is csak a vizsgálat során vallotta, hogy ő Sz. T.-el beszélt össze két héttel a bűncselekmény elkövetése előtt az iránt, hogy ha szerit tehetik, agyonütik A. B.-t, és hogy erről A. B.-né is tudott s azt mondta, hogy ha tudják, üssék agyon. A végtárgyaláson azonban már csak azt ismerte be, hogy azt beszélte meg Sz. T.-el, hogy ha őket A. B. megtámadja, nem hátrálnak, de Sz. T. még ezt is tagadja. A. B.-né vádlott pedig csak azt vallja, hogy mikor P. B. figyelmeztette Sz. T.-t, hogy A. B. meg akarja őket verni, Sz. T. azt felelte, hogyha őt A. B. megtámadja, ő erőt vesz rajta, ha képes lesz reá. A vádlottaknak ebből a vallomásából tehát nem lehet megállapítani még azt sem, hogy ők az A. B. megütését, vagy megverését előre elhatározták, még kevésbbé azt, hogy A. B.-né a másik két vádlottal erre nézve bármi tekintetben is egyetértett volna. A bűncselekmény elkövetésének közvetlen indító oka pedig az volt, hogy Sz. T. és P. J. vádlottakat, mikor azok a saját lakásukra bezörgettek, A. B. kihasitással fenyegetve megtámadta, mire P. J. és Sz. T. vádlottak A. B.-t botokkal leverték ; hogy e vádlottak közül melyik, hány ütést tett az elhaltra s különösen hogy melyiknek ütése okozta a bonczjegyzőkönyv 4. b) pontja alatt leirt halálos sérülést, azt az elhaltat botokkal bántalmazó vádlottak eltérő vallomásából nem lehet ugyan megállapítani, de az kétségtelen, hogy ezek a vádlottak együtt és ölésre irányuló szándékkal bántalmazták az elhaltat és igy a bűncselekmény miatt mint tettestársak a